Oláh Krisztiánnal folytatja a közös munkát Karosi Júlia jazz-énekesnő, akit egyre inkább a saját szerzemények foglalkoztatnak. A Magyar Jazz Szövetség elnökségének tagját a Magyar Zeneszerzők Egyesülete elismeréséről és jelenlegi projektjeiről is kérdeztük.
– A Magyar Zeneszerzők Egyesülete nemrég Orszáczky Miklós-díjjal ismerte el a munkádat. Hogyan fogadtad?
– Nagyon nagy boldogság volt számomra, hogy egy szakmai szervezet zeneszerzőként elismer. Ez nagyon sokat jelent nekem, fontos megerősítés és visszacsatolás, hálás vagyok érte.
– Nemcsak énekesként és zeneszerzőként tevékenykedsz, de a Magyar Jazz Szövetség vezetőségének is tagja vagy. Mi az a feladat, ami jelenleg előtted áll?
– Rengeteg nagyon izgalmas programot szervez a szövetség. Én a Winand Gábor Jazz-énekverseny főszervezőjeként debütálok idén. Itt fontos volt számomra, hogy az eddigi versenyektől eltérően kilépjünk a nemzetközi színtérre. Ezáltal mind Winand Gábor neve, mind pedig a magyar jazz számos új helyre is eljuthat. Fontos feladat ugyanis számunkra, hogy a műfajunkat itthon, és külföldön is eljuttassuk minél több emberhez.
– Mindeközben formációd, a Karosi Júlia Quartet is megújuláson megy keresztül. Mesélnél erről?
– Idén januártól Tálas Áron helyét Oláh Krisztián vette át a zongoránál. Áronnal rengeteg csodálatos zenei projektünk volt, közel tíz évig dolgoztunk együtt, de úgy éreztem, hogy zeneileg új impulzusokra van szükségem. Krisztiánnal volt néhány közös fellépésünk, illetve egy ideje már követem a pályafutását, és nagyon inspirálóan hat rám a játéka, zenéje.
– Korábban Gershwin és Cole Porter, most pedig Stephen Sondheim dalaival foglalkozol behatóbban. Milyen inspirációt jelentenek ezek a szerzők?
– Egészen különleges világ ez. Minden dalával egy-egy kis ablak nyílik ki, melyen át egész élettörténetek, sorsok, személyiségek villannak fel előttünk. Nem is tudom, hogy lehetséges ez az erős leíró jelleg a zenében. Talán a zene és a szöveg ennyire kompakt együttjátéka teszi. És mindig van egy kis fricska, valami kis nem megszokott furcsaság, csak hogy fenntartsa a figyelmünket. Egészen zseniális és egyéni szerzőnek tartom, akinek itthon még nincs akkora nimbusza, mint külföldön.
– Tudatosan válogatsz? Milyen terveid vannak a jövőt illetően?
– Mindig keresek, kutatok, de a döntéseimet azt hiszem javarészt érzelmi alapon hozom. Szeretem most ezt a Sondheim projektet, de közben nagyon erősen elkezdtem vágyakozni a saját zeném iránt is, úgyhogy alig várom, hogy belevessem magam a komponálásba. Szeptemberben egy új lemezt veszek fel, és erre az albumra főként saját dalokat szeretnék majd tenni.
