Két ritkán hallott Brahms-mű, az Alt-rapszódia és a Rinaldo-kantáta hangzik el március 22-én a Pesti Vigadóban. A Honvéd Férfikar és a Budafoki Dohnányi Zenekar közös koncertjéről Riederauer Richárd karigazgatóval beszélgettünk.
– A Honvéd Férfikar tavaszi bérletének második koncertje két nagy romantikus, Goethe és Brahms köré szerveződik. Mennyire volt tudatos a választás?
– Egy bérletsorozatban szereplő koncertek programjának megszületése mindig tudatos folyamat eredménye, melynek elsődleges szempontja, hogy a Honvéd Férfikar lehető legtöbb arcát mutassuk meg. Sokan szeretnek hallgatni minket, ha szórakoztató, könnyedebb műsort adunk, van aki a drámai férfikari hangzásra kíváncsi és akadnak, akik a kortárs zene iránti érdeklődésből jönnek el a hangversenyeinkre. A március 22-i esten a német romantika két csodálatos férfikari műve csendül fel, melyekben a drámai hangzás mellett az érzelemgazdagság és a lenyűgöző dallamvilág dominál.
– Az elhangzó két Brahms-alkotás Johann Wolfgang Goethe szövegeire készült. Mi volt a fontosabb a műsorválasztásnál, hogy ritkaságokról van szó, vagy hogy a felhasznált szövegek is jelentős irodalmi karakterrel bírnak?
– Mindkettő lényeges. Kommunikálni kell a közönség felé, ha olyan műveket hallhat, amelyek esetében előfordul, hogy évekig nem kerülnek elő újra. Természetesen az a tény, hogy ezek a művek Goethe-szövegekre íródtak, nagyon lényeges, hiszen így az irodalom és a zene két kiemelkedő alakjának a szellemiségét is megidézzük.
– Mi lehet annak az oka, hogy ritkán hallható művekről van szó?
– Elsősorban az, hogy speciális előadói apparátust igényelnek, hiszen a szimfonikus zenekar mellett férfikarral szólalnak meg. Olyan professzionális férfikar pedig, akik a teljes pompájukban tudják előadni ezeket a műveket, nagyon kevés van a világon. A kihívást elsősorban a darabok hangterjedelme és a hangzás szempontjából gazdag színvilág iránti igény jelenti. Büszkén mondhatom, hogy ezek az elvárások kifejezetten a Honvéd Férfikar erősségei, így néha olyan érzésem van, mintha csak erre a kórusra íródtak volna.
– A műsor a Budafoki Dohnányi Zenekarral valósul meg. Velük és a szólistákkal milyen a kapcsolat?
– Sokszor volt lehetőségünk és szerencsénk különböző produkciókban Schöck Atalával és Horváth Istvánnal is dolgozni, csodálatos művészek, megtiszteltetést és hálát érzünk, hogy elvállalták a felkérésünket. A Budafoki Dohnányi Zenekarral szintén régi a kapcsolat, volt szerencsém dolgozni velük korábban dirigensként is, nagyon szeretem őket, igazi profik, együttműködők, jó hangulatban és a legmagasabb szakmai színvonalon tudunk együtt dolgozni.
– A Pesti Vigadó új helyszínként szerepel a sorozatban. Mennyire érzi itt otthon magát a Honvéd Férfikar?
– A Vigadó amellett hogy lenyűgöző, impozáns helyszín, a szellemisége, a történelme is kötelez. Nagy megtiszteltetés ezen a csodálatos helyen megjelenni. Minket is rabul ejtett, nagyon szeretjük. A díszterem olyan hatással bír, ami hozzá tudja adni egy művész előadásához azt az x százalékot, ami már a százon felül van.
