Auksz Éva nagy sikerrel alakítja kicsik és nagyok elbűvölő és ellenállhatatlan kedvencét, Mary Poppinst. A színésznővel beugrásokról, Szirtes Tamással való együttműködésről, a Madách Színház kellemes légköréről és precizitásáról, hétköznapi apró csodákról, valamint a következő Mamma miás beugrásról is beszélgettünk.
– Jelenleg a József Attila Színház tagja vagy, ahol számos darabban, többek között a Valami bűzlikben és a Szibériai csárdásban is játszol. Hogyan jött a felkérés a Madách Színházba, ahol jelenleg Mary Poppinst alakítod?
– A Billy Eliot című külsős produkcióban dolgoztam először együtt Szirtes tanár úrral, ezután következett a Mary Poppins a Madách Színházban. A Mary Poppinsba olyan színésznőt keresett (az akkor Amerikába utazó Oroszlán Szonja helyére), akinek nem okoz akkora gondot, hogy „gyorstalpaló üzemmódban” betanulja ezt az egyébként rendkívül összetett és erőpróbát, adrenalint igénylő szerepet. Nagy megtiszteltetés, hogy rám esett a választás, örültem a felkérésnek, ugyanakkor óriási kihívásnak bizonyult, hiszen elképesztő koreográfiák, dalok vannak a darabban. Két hét alatt ugrottam be, nem tudom, hogy csináltam!
– Hogyan jellemeznéd Szirtes Tamással és a színházzal való együttműködést?
– Nagyon szeretek vele dolgozni. Teljes mértékben maximalista, nála nincs „próbálgatás”. Rendkívül körültekintően, részletekbe menően dolgozza ki minden előadásának a mozzanatait. A tanár úrnál nem csupán „lemegy” egy összpróba, hanem komolyan, határozottan megállunk egy-egy jelenetnél, vagy résznél, elemezzük, segít, korrigál, hozzászól. Fontos és inspiratív a színészek számára, ha azt látjuk, hogy a rendezőnek igenis fontos a produkció, nem csak le akarja tudni, mert ez folyamatosan lendületben, lelkesedésben tart minket. A professzionalitás egyébként a háttérdolgozóktól kezdve a színészekig, mindenkire érvényes a Madáchban. Fontos, hogy milyen körülmények között tud az ember dolgozni. Itt remek adottságok garantáltak, és a hangulat mindig kellemes.
– Mi lehet a Mary Poppins töretlen sikerének, kortalanságának titka szerinted?
– A Mary Poppins arról szól, hogy oda kell figyelnünk egymásra. Igazából minden rajtunk múlik, pontosabban azon, hogy merre irányítjuk a figyelmünket, az energiáinkat. Kegyetlen valóság vesz körbe minket manapság, és ebben a világban szerintem egyre inkább szüksége van az embereknek a melegségre, a jóságra, a mesére és a csodára. Csak ezek segítségével gyűrhetjük le a nehézségeinket. Észre kell venni, hogy az maga a csoda, ha figyelünk egymásra és szeretjük egymást. A Mary Poppins ezektől az értékektől örök érvényű.
– Miért szeretik a gyerekek őt? Mitől olyan szeretetteljes és bensőséges Mary viszonya a darab gyermekszereplőivel?
– Azért, mert Mary az, aki igazán és őszinte odaadással képes velük foglalkozni. Ha szigorú is, rettentően szereti, terelgeti, tanítja Jane-t és Michaelt. Nem megoldja helyettük a dolgokat, hanem rávezeti őket a megoldásra. Egy gyermek mindig szereti, sőt igényi, hogy figyeljenek rá, de az is fontos, hogy önálló lehessen. Mary maximálisan és okosan megadja mindkettőt. Arra is rávilágít, hol kellene változtatniuk ezeknek a gyerekeknek a viselkedésükön, a hozzáállásukon. Ért a gyermekek nyelvén, miközben tekintélye van.
– A közeljövőben még egy beugrásod lesz a Madáchban. A Mamma miában alakítod majd Donnát. Mesélsz erről?
– Júliustól búcsúzik Kovács Kriszta a Mamma miában, és ugyancsak felmerült Szirtes tanár úrban, hogy engem kér fel Donna szerepére. Minden beugrás nehéz. Az emberben lehet elsőre egy olyan érzés, hogy hát a Mamma mia talán könnyebb, olyan ismertek a dallamok, a történet. Hát most azt érzem, hogy egyáltalán nem könnyebb! (Nevet) Hiába tudom ezt, vagy azt a dallamot, a szövegek megtanulása nem kis feladat. Nagy kihívásnak mutatkozik a darab, jelentős rákészülést, elmélyülést és koncentrációt igényel. Ami nagyon fontos üzenete ennek a produkciónak és Donnának az az, hogy minden egyedülálló édesanyát babérkoszorú illet! Aki ilyen erővel, pozitív hozzáállással, vitalitással képes felnevelni egyedül a gyermekét, az a legnagyobb erény és érték. Donna egy fantasztikusan erős nő, ami hihetetlen inspiratív mindenki számára.
– Számos prózai és zenés előadásban szerepeltél már. Milyen fontos különbségeket említenél a két műfaj kapcsán?
– Teljesen másfajta felkészülést igényel mind a két típus. Egy prózai darabra elsősorban nem kell például beénekelnem. A zenés darabok nekem például jobban segítenek belehelyezkedni egy-egy szituációba, hangulatba a dallamok segítségével. A zenés előadásnál nem lehetsz rekedt, nem lehetsz fáradt, viszont lehet, hogy egy prózai darabnál, éppen az segít, ha kicsit fáradtabb, gyűrtebb vagy, ha olyan a szerep. A zenés színház sosem ilyen, ott folyamatosan spiccen kell lenned!
