Salvador Dalíról nehéz érdekességet írni, ugyanis a művész egész lénye maga volt az érdekesség. Mégis van pár izgalmas terület, amit érdemes kiemelni, már csak azért is hátha kedvet kapunk jobban megismerni ennek a zseniális festőnek az életét.
Nem bírta az alaktalan ételeket
Salvador Dalí mániákusan rajongott a szépen formált, tartással bíró ételekért és megvetette a formátlan leveleket. Ezt úgy kell érteni, hogy teljesen lenyűgözték például a szép geometriai formák, mondjuk egy pagoda karfiol esetében. Illetve a különféle tengeri herkentyűk is nagy kedvencei voltak. Ugyanakkor a spenót tartás nélküli, formátlan valóját ki nem állhatta. Ezért a művész szinte csak olyan ételeket evett, ami szép fraktális vagy geometrikus formával rendelkezett.
Imádta a szürrealista partikat
A művész több ízben rendezett egészen elszállt szürrealista esteket. Ilyenkor például a meghívottak legnagyobb meglepetésére élő békák ugrottak elő a kínáló tál alól. Különféle élő, egzotikus állatokkal dobta fel az ilyen partikat, amelyeket a helyi állatkertből kölcsönzött. Az egyik ilyen partira egy valódi zsiráfot is szeretett volna, de ezt nem engedték már meg neki. Dalí nagyon híres volt és rendkívül népszerű, lehengerlő személyiség már életében is – ezért érdemes megjegyezni, hogy elég sok mindent megengedtek neki. Népszerűségének egyik bizonyítéka, hogy a művész hivatalos volt a történelem egyik legnagyobb és legmisztikusabb szürreális partijára, amit a Rothschild család tartott 1972-ben. Ja, és a jelmezek zömét is ő maga tervezte.
Kiadott egy szürrealista szakácskönyvet
A művész nem csak festőként volt aktív. Rengeteg alkotása született például a bútor- és ékszertervezésben, a tárgytervezésben és bizony a gasztronómián belül is. Ennek egyik zseniális példája a Les dîners de Gala nevezetű szakácskönyv, amely 1973-ban látott napvilágot. Egy olyan elborult szakácskönyvről van szó, amely egyszerre rendkívül szürreális, megfelelően pimasz és pikáns mégis fogyasztható ételeket tartalmaz. Mind a tárgyak, mind az új megalkotott ízek azt fejezték ki számára, hogy az embereknek nem kellene kötötten gondolkodniuk sem az ételekről sem a formákról. Elgondolása szerint miért is ne telefonálhatna egy rákkal és miért is ne hűthetne be magának egy finom fekete telefont? Az emberi elmében nincsenek megkötések – mondta ő, és talán volt is benne némi igazság. Megjegyzendő, hogy érdekes lehet elképzelni például milyen ízeket tervezett volna a Nespresso kapszulákhoz, na és a Nespresso kávéfőzők kinézetét hogy oldotta volna meg hozzá?
