Érdekességek és háttérinfók a Vigyázat, törékeny! kiállításról, upcycle ékszerkészítés a Romani Designnal, a gyerekvállalásról tabuk nélkül Halász Ritával és Tompa Andreával, szintipop és sanzon egy koncertben az L.A. Suzival és végül arany festékkel töltött tojások összezúzása a menopauza szimbólumaként Kacziba Andi performanszában.
A Vigyázat, törékeny! – Handle with care kiállítással a Ludwig Múzeum a gondoskodás fogalmához kapcsolódó társadalmi kérdés, sokrétű és gyakorlatias megközelítéseit kínálja a látogatóknak. A gondoskodás vetületeit november 25-én egy különleges programsorozat, a Ludwig Lounge keretében még mélyebben tárják fel.
A tárlattal a szervezők a társadalmat és a művészeti intézményrendszert egyaránt átható, egyre fokozódó „gondoskodói válságra” reagálnak. Ehhez pedig a gondoskodás fogalmát a lehető legszélesebb értelemben dolgozták fel, ahogy arról a kurátori tárlatvezetésen meg is győződhetnek a látogatók.
Mire gondolt a kurátor? – Tárlatvezetés
Teret kapnak azok, akiknek a gondoskodás valamilyen formában a hivatásuk, legyen szó az egészségügyről, szociális ellátórendszerről vagy az oktatásról. A társadalmi-gazdasági vetületben felmerül a legkülönböző okokból kiszolgáltatott csoportokról való gondoskodás, ahogy a közösségek öngondoskodása, illetve az ő segítésük, legyen szó a gyár építésekor sérült faluközösségről, az autistáknak a hétköznapjait könnyítő ruhákról, a romák identitásának kettősségéről, a szegénység hatásairól a mindennapi élet gyakorlati oldalára vagy akár a művészek öngondoskodásáról.
Dabi-Farkas Rita múzeumpedagógus-művész és Popovics Viktória művészettörténész-kurátor tárlatvezetése és kommentárjai jelen esetben azért is különösen fontosak, mert a kiállítás kifejezett célja, hogy társadalmi párbeszédet kezdeményezzen. A műalkotások mögötti történetek segíthetenek, hogy empatikusabban forduljunk bizonyos szakmák képviselői vagy csoportok tagjai felé. Önmagában már az is értékes felfedezés, hogy a műalkotások képesek társadalmi kérdések kapcsán érzékenyíteni, közösséget építeni. A múzeum maga is kísérletezi, hogyan adhat teret ennek, illetve milyen szerepe és felelőssége van az intézménynek.
Kettős identitás és környezettudatos ékszerek – Romani Design
A tárlat több termében búvópatakszerűen bukkannak fel Oláh Mara Omara alkotásai, amelyből a Ludwig Múzeum gyűjteménye számos saját műtárggyal rendelkezik. A roma alkotó mélyen személyes nézőpontja több témába is relevánsan illeszkedik. A romák helyzetével, különösen a kettős, roma-magyar identitással azonban a kiállítási téren kívüli rendezvény is foglalkozik a múzeum könyvtárában. A Romani Design alkotói a hagyományos roma motívumokat ötvözik a kortárs művészettel, designnal és trendekkel. A kiállított falitextileken a romaság kulturális hagyományainak fontos szeleteit mutatják be.
A november 25-i workshopjukon a résztvevők saját ékszereiket és kiegészítőiket készíthetik el Varga Erika és Helena segítségével. Az alapanyagok az upcycle jegyében részben a Romani Design varrodájából érkező megmaradt textilek, illetve olyan anyagok, amelyek időtállóak és sokáig viselhetőek – szintén a környezettudatossággal összhangban.
A kézműves foglalkozás keretében az érdeklődők megismerkednek a tradicionális roma kulturális értékekkel, a cigányságban nagy hagyományokkal rendelkező Mária-kultusszal, a kortárs roma viseletek sajátosságaival és az autentikus cigány motívumokkal egyaránt.
Gyerekkel vagy gyerek nélkül? – irodalmi kerekasztal-beszélgetés
Az anyai gondoskodás, az anyaság számos szívet melengető, megrázó vagy akár humoros alkotáson megjelenik a kiállításon. Ezek közé tartozik Vékony Dorottya fotográfus A gondoskodás forrása című interaktív installációja, amelyben női melleket formázó szoborrészletekből tör fel a vízsugár az asszociációk gazdag tárát kínálja a nézőknek.
Fátyol Viola tapétamintává átdolgozott fotósorozata, ahol azokat az „ellátmányt, túlélőcsomagokat” örökítette meg, amelyeket édesanyja hozott fel vidékről a lányának. Csepegésmentesen elcsomagolt vasárnapi ebédek, a kertben termett paradicsomok és almák váltakoznak meghatározott ritmusban valószínűleg töltöttkáposztát rejtő fagylaltosdobozokkal és szatyrokba bugyolált virágcsokrokkal. A művésznek ráadásul az installáció elkészítésében is segítségére volt az édesanyja, aki vigyázott az unokákra, amíg Viola dolgozott.
Egyszerűségében és őszinteségében megrázó Elina Brotherus sorozata, amely bemutatja a küzdelmét azért, hogy gyereke születhessen. A fotókon a reménykedés majd a magzatok elvesztésének fájdalma és a gyász követi egymást míg eljut a belenyugvásig, a gyermektelenség elfogadásáig.
Halász Rita és Tompa Andrea írók ilyen felütések mellett beszélgetnek az anyaságról Ott Annával. Az anya-gyermek kapcsolaton keresztül vizsgálják meg a gondoskodás aktusait és jelentéseit. De nem térnek ki az olyan tabusított témák elől sem, mint a tudatosan vagy akaratukon kívül gyermektelen nők kérdése, illetve azok, akik bár nem szültek, mégis anyává váltak, vagy azokról, akik bár szültek, mégsem váltak anyává.
Performansz
Ennek a kérdéskörnek a lezárásaként is értelmezhető Kacziba Andi Crushing Destiny című performansza. Az Olaszországban élő művész a divat világában szerzett tapasztalatai hatására társadalmi, politikai és gazdasági kérdésekre fókuszáló alkotásokat készít mindennapi élete intim perspektíváján keresztül.
A művész 2023-ban tölti be az 50. életévét, ami átlagosan a női termékenységi életciklus végének számít a nőknél. A szervezet ekkorra körülbelül 500 megtermékenyítésre alkalmas petesejtet érlel meg, ezek száma azonban a korral folyamatosan csökken, majd teljesen elmarad a menstruáció ezzel véget ér a termény ciklus. Kacziba Andi ezt a radikális biológiai változást egy hasonlóan erős performansszal mutatja be.
„Performanszommal ennek a változásnak a megélését kívántam megosztani; a „biológiai óra” lejártát, a gyermektelenség végleges elfogadását” – mondta a művész a a Crushing Destiny című alkotásról. „Egy 14,00 x 2,30 méteres fehér festővászonra 500 db előzőleg kifújt, majd arany festékkel megtöltött tojást helyezek el, melyek a petesejteket szimbolizálták. Elindítom a metronómot, melynek hipnotikus ritmusa az idő múlását jelzi, megtörve a csöndet, és egyesével eltaposom a tojásokat”
Ehhez hangolódásként pedig szintipoppal kevert sanzonokat hallgathat meg a Ludwig Lounge közönsége a most már “L.A. Suzi” néven fellépő formációtól, Szalai Anna és Dorozsmai Gergő duójától.
