Tersánszky Józsi Jenő ismert meséjét, a Misi mókust az idei évben Peller Károly családi musicalként álmodta színpadra, melynek jótékonysági eseménnyel egybekötött díszbemutatójára december 17-én került sor a RaM-ArT Színházban. A darab modern műfaji elemeiről és zenei világáról az előadás zeneszerzőjével, Nyitrai Lászlóval és a címszerepet is játszó dalszövegíróval, Cseh Dávid Péterrel beszélgettünk.
– A Misi Mókus darabötlete már jóval korábban megfogalmazódott bennetek. Dávidot meg is kerested már egy dalrészlettel évekkel ezelőtt. Miért csak mostanra lett belőle előadás?
– Nyitrai László: Engem már tényleg régóta foglalkoztatott Tersánszky meséje, mert azt éreztem, hogy izgalmas és fordulatos a történet, számos érdekes karakter jelenik meg benne, és a mondanivaló is aktualizálható, ezért rengeteg lehetőséget láttam benne. De hiába kerestem meg vele különböző rendezőket, másokat valamiért nem kapott el az ötlet. Mivel a Budapest Bábszínház klasszikus bábelőadása akkor már ötven éve futott sikerrel, ezért ők sem akartak egy teljesen új darabot csinálni a történetből. Végül Dávidnak kezdtem mesélni róla, és ő szerencsére nyitott volt rá. Amikor Peller Károly (a darab rendezője, szövegírója és szereplője – a szerk.) egy másik gyerekelőadás ötletével megkeresett, én meggyőztem róla, hogy csináljuk meg inkább a Misi Mókust, neki pedig ez megtetszett. Ezután már gyorsan összeállt a csapat.
– A Misi Mókus esetében, ahol ezúttal a zeneszerző ötlete nyomán kelt életre egy előadás, a zene vagy a szöveg készült el előbb?
– NYL: Alapvetően együtt alkottunk a rendezővel hármasban. Először én próbáltam hangulatokat megírni a zenével, ezeket küldtem el Dávidnak, és amikor aztán ő konkrét szöveget írt hozzá, akkor nekem is egyre könnyebb volt ráhangolódni és kibontani a darab zenei világát.
Cseh Dávid Péter: Az is sokat segített, hogy Peller Károly, aki a librettót írta, nagyon jó útmutatókat készített nekünk a dalokhoz is. Elmondta, hogy melyik dalban mit szeretne hallani, néha még versszakra lebontva is. Ez a zenének és a dalszövegnek is fontos vonalvezetője volt.
– Bár az eredeti Tersánszky-szövegben is megjelenik az, hogy a főszereplő Misi különbözik a többiektől, de a különcség és másság elfogadása, a kirekesztés elleni küzdelem a ti darabotokban sokkal hangsúlyosabban van jelen. Mit tartottatok még fontosnak aktualizálni benne?
– CSDP: Az eredeti szöveg elolvasása után azt éreztem, hogy a mese alapjaiban nagyon jó, de egy új zenés előadáshoz fel kellene tölteni a szöveget olyan témákkal, amelyek a mai kor emberét foglalkoztatják. Misi Mókus másságát, vagyis azt, hogy a többi kis vörös színű mókustól eltérően ő fekete farokkal születik, az eredeti mű érinti ugyan az elején, de később már nem foglalkozik vele. Nálunk viszont az elfogadás a darab fontos üzenetévé vált. Misi figuráját szimpatikusabbá, összetettebbé is szerettük volna tenni, hogy könnyebben azonosulhassanak vele a nézők, és ne csak egy vásott rosszgyereket lássanak. Már az első dalában, melyben a kitaszítottságról énekel, próbáltuk árnyalni a karakterét.
– A ti értelmezésetekben milyen gyerek ma Misi?
– CSDP: Az egy fontos különbség az általunk megalkotott főszereplőnél, hogy igyekeztünk a viselkedése mögé nézni, hogy mit miért csinál. Míg régen könnyebben elkönyveltek egy gyereket csak úgy, hogy rossz vagy semmirekellő, addig minket érdekeltek a mögöttes motivációk, hogy miért közösítették ki Misit, és milyen sebeket kapott korábban. Az emberek ma sokkal többet beszélnek arról, hogy ki milyen családi háttérből érkezik vagy mi lehet a pszichológiája a cselekedeteknek. Azt gondolom, ezt Misinél sikerült megmutatnunk.
– Laci, korábban azt mondtad, hogy crossover zeneszerzőnek tartod magad, vagyis kifejezetten szereted a különböző zenei stílusok keresztezését alkalmazni színpadon. A Misi Mókusban is megvalósul ez?
– NYL: A Misi Mókusban ez kifejezetten megvalósul. A különböző karakterek ábrázolásánál nagyon szeretek eltérő stílusú zenéket használni, ez szerintem a néző számára is színesebbé, változatosabbá teszi a darabot. A Misi Mókusban lesz reggaetón, popopera-részlet és rap is, utóbbinak előnye az is, hogy nagyon sok információt lehet vele közölni rövid idő alatt. Annak érdekében, hogy a zenei sokféleségtől a darab ne essen szét, úgy alakítottam a dallamrendszert, hogy legyen egy gondolati magja, valamint a zenei motívumok egymással kapcsolatban állnak, visszatérnek, bizonyos dalok pedig egymás variációi ugyanazzal a dallammal, csak másként hangszerelve.
– Nem sok olyan zenés színházi színészről tudunk itthon, aki a szerepei mellett színpadi dalszövegírással és műfordítással is foglalkozik. Dávid, neked ez mindig szervesen együtt működött? Volt ennek egy erősebb irodalmi alapja is nálad?
– CSDP: A Pesti Broadway Stúdióban az énekórákon nagyon gyorsan elénekeltem a magyarul fellelhető musicaldalokat, és mivel nagy rajongója vagyok a külföldi musicaleknek, hobbiból elkezdtem lefordítani azokat saját magam számára. De sem a műfordítás, sem a dalszövegírás nem az irodalom felől jött, nem vagyok különösebben nagy könyvmoly. Matematika-informatika osztályba jártam, ezért a szövegírást is inkább a matek felől, a számok oldaláról közelítem meg. Számomra a rímek és a ritmus egészen pontosan lebonthatók matematikai egyenletté egy dalban is. Ez a két oldalam, a színpadi éneklés és számok világa, a dalírásban kapcsolódott össze a Misi Mókusban is.
NYL: Dáviddal pont ezért is volt jó a közös munka, mert sok tapasztalata van a színpadon, emiatt a szöveg, amit ír, mindig nagyon jól énekelhető. Érti és praktikusan közelíti meg a dalírást, és tudja, hogy például magas hangra milyen hangzót kell írni. Ezt az összhangot a nézők is átélhetik majd hamarosan, és bízunk benne, hogy az előadásról készülő albumot is újra előveszik otthon a családok.
