Nagy Eszter „Naugye” és „Már megint… Naugye” című regényeit Tompos Kátya főszereplésével mutatták be a gödöllői Művészetek Házában december 14-én. Az intim, valós és merész irodalmi est zenéjét a Lóci játszik frontembere, Csorba Lóci szerezte és adja elő.
Nagy Eszter 2021-ben adta ki első naplóregényét Naugye címmel, melyben szarkasztikusan, de közben elképesztő nyíltsággal mesélt a családjáról, a munkájáról és a szerelmi életéről – egyszóval az életéről és annak hullámhegyeiről, völgyeiről. A folytatás, a „Már megint… Naugye” egy évvel később jelent meg, most pedig érkezik a könyveket feldolgozó zenés-irodalmi est, december 14-én a gödöllői Művészetek Házában Tompos Kátya főszereplésével.
„Elmondhatatlanul boldog vagyok, és nagyon hálás, hogy megvalósul egy álmom! Ezek nem csak könyvek, hanem az életem egy részét jelentik” – meséli Eszter. – „Tompos Kátyát fantasztikus színésznőnek tartom, és kifejezetten büszke vagyok rá, hogy ő fog engem alakítani a színpadon! Egészen meghatódtam, amikor először hallottam a mondataimat az ő szájából!” – teszi hozzá a szerző, aki aktívan részt vett a kötetek színpadra adaptálásában.
„A darab végül a két kötetből lett összeválogatva. Elég nehéz feladat volt kiválasztani a fejezeteket, hiszen számomra mindegyik sokat jelent. De húzni kellett egy határt, hogy mi fér bele egy előadás játékidejébe”
– árulja el Eszter. A rendező, Seres Tamás megkérte őt arra is, egészítse ki a már meglévő részeket néhány újjal, írjon a férfiakhoz, illetve a gyermekeihez fűződő viszonyáról. A direktor azt mondja, meglepte őt az a nyers irodalom, amit Eszter képvisel.
„Meghatott ez az őszinte, vallomásszerű stílus, és annak letisztultsága” – emeli ki Tamás. „Nem egy történetet, inkább hangulatokat szeretnénk átadni a nézőknek, a zene és a tánc viszi majd magával őket” – fejti ki. „Olyan lesz, mint egy meditatív jellegű, színpadra tett hangoskönyv.” Az irodalmi este zenéjét a Lóci játszik frontembere szerezte és adja elő: Tamás szerint, Csorba Lóci dalszövegeire jellemző felszabadultság tökéletesen ellenpontozza az Eszter által írt megnyilatkozásokat. „Persze ugyanarról beszélnek, csak más nyelven.”
