December 4-én egy egészen különleges filmvetítésre került sor a bécsi Collegium Hungaricumban: Szabó István rendező jelenlétében mutatták be a Zárójelentés (2020, 115′) című magyar filmdrámát. Ezzel a filmmel gratulált a magyar kulturális intézet az idén kerek születésnapot ünneplő Klaus Maria Brandauernek és Szabó Istvánnak!
Klaus Maria Brandauer és Szabó István közös sikertörténetet írtak és ezért a mai napig hálásak egymásnak: az osztrák Brandauer nemzetközi (film)színészi pályafutása a magyar rendezőlegendának köszönhetően kezdődött el. Első közös filmjük, Klaus Mann azonos című regényének filmadaptációja, a Mephisto (1981) elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat. További filmjeiket, a Redl-ezredes (1985) és a Hanussen (1988) című alkotásokat szintén Oscar-díjra jelölték, és mindhárom filmjüket számos más elismeréssel díjazták.
Eddigi legújabb közös filmjükkel, a Zárójelentés (2020) című alkotással ünnepelték a két nagy filmbarátot a bécsi magyar kulturális intézetben kerek születésnapjuk alkalmából.
A film tartalmáról: Az Oscar-díjas rendező, Szabó István legújabb filmjében Stephanus professzort (Klaus Maria Brandauer) váratlanul nyugdíjazzák. A doktor még nem szeretne elszakadni hivatásától, így elbúcsúzik kórházi kollégáitól, hazaköltözik a szülőfalujába, és – a helyiek nagy örömére – körzeti orvosként kezd dolgozni. A fiatalkori szerelme és gyerekkori legjobb barátja viszontlátása megérinti a biztonságos környezetéből kiszakadt doktort, ám a faluban nemcsak pozitív élmények érik: olyan kisstílű, de ártalmas politikai csatározásokba is belekeveredik, amelyek nem engedik meg, hogy belefeledkezzen a múltidézésbe, vagy egy új élet gondolatával kísérletezzen. Stephanus a saját kárán kénytelen megtanulni, hogy a múlt kísérteteivel csak akkor számolhat le, ha szembenéz a jelennel. Bővebb információk a filmről az alábbi link alatt olvashatók.
A rendezvényen olyan személyiségek vettek részt, mint Alexander Nikolai, Bécs második kerületének, Leopoldstadtnak a polgármestere, Andreas Karlaganis, a Burgtheater művészeti igazgató-helyettese, Szilágyiné Bátorfi Edit, Magyarország ausztriai nagykövete, Robert Menasse osztrák író, Rudi Roth, Magyarország stájerországi tiszteletbeli konzulja, nagykövetségek és kulturális intézetek, számos osztrák kulturális intézmény és minisztérium képviselői, valamint az osztrák irodalmi- és filmszcéna további prominens alakjai.
A hirtelen megbetegedett Klaus Maria Brandauer köszöntő üzenetet küldött a szervezőknek, a közönségnek és barátjának, Szabó Istvánnak, amelyet Dr. Méhes Márton, a bécsi Collegium Hungaricum igazgatója saját köszöntő beszédét követően olvasott fel:
„Időről időre megkérdezik tőlem interjúkban, hogy büszke vagyok-e valamire az életemben. Erre mindig egy kicsit nehezen tudok válaszolni, de igazából nagyon örülök, hogy őszintén tudok felelni rá: Van három film, amit Szabó István barátommal közösen készítettünk: a Mephisto, a Redl ezredes és a Hanussen trilógia – ezekre nagyon büszke vagyok. Ez a kijelentés azonban már nem egészen állja meg a helyét, mert készítettünk egy negyedik filmet is közösen, amire ugyanolyan büszke vagyok, mint az első háromra. Kissé meglepő volt majdnem öt évvel ezelőtt, és egyben ajándék is, hogy majdnem három évtized után újra együtt forgathattunk. De csodálatosan működött: Egyszerűen ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Az alapvető kérdésekben való egyetértés varázsa azonnal újra jelen volt. A közös munka nagy öröme és a feltétlen bizalom. Ez nem volt magától értetődő, ezért még hálásabbak voltunk, hogy így alakult. Nagyon szép emlékeim vannak arról az időszakról, beleértve a nagy budapesti premiert is 2020 februárjában. Hogy mi történt utána, azt mindannyian tudjuk. Jött a nagy lezárás, amelynek eleinte ez a csodálatos film is áldozatul esett. És ha ma éppen abból az okból kifolyólag nem lehetek Önökkel, ami a lezáráshoz vezetett, akkor ezt egyszerűen jó ómennek tekintem. Mert még mindig vannak terveink a filmmel kapcsolatban, nevezetesen a film német szinkronizálása és német nyelvű mozibemutatója. Ma Önök is meggyőződhetnek arról, hogy a film mindenképpen érdemes rá.”
A filmvetítést egy beszélgetés követte Szabó István rendezővel, melynek moderátora Mercedes Echerer, neves osztrák színésznő volt.
Szabó István ebben a – helyenként nagyon személyes – párbeszédben felidézte pályája kezdetét, amikor feltette magának a kérdést, hogy mi teszi különlegessé a „film” műfaját. Ha ez csak egy koktél egy kis irodalomból, egy kis színházból és zenéből, akkor még nem nevezhető új művészetnek. Szabó az emberek arcán megjelenő érzelmek kifejezésében ismerte fel a film egyediségét. Csak a filmben lehet közvetlenül megfigyelni az emberi érzelmeket az arcokon (a színészek arcán) a nagy vásznon, és azonosulni a karakterekkel.
Arra a kérdésre, hogy a Zárójelentés című filmben önéletrajzi ihletésű munkát is végzett-e, Szabó azt válaszolta, hogy az egyszerű válasz az lenne, hogy „igen”, de hogy is jönne ő ahhoz, hogy egy egész generáció – nevezetesen az ő generációjának – problémáit, történelmi tapasztalatait egyedül magáénak vallja. Magyarországon nincs olyan család az ő korosztályában, amelyet ne érintett volna a második világháború, az ötvenes évek elejének kemény kommunista diktatúrája, 1956 stb. – tette hozzá.
A nagyon jól sikerült beszélgetésből kiderült – és ezt a Zárójelentés című film is jól bizonyítja -, hogy Szabó zseniális filmművészetének titka többek között abban rejlik, hogy általános, nagy témákat mikroszinten is hitelesen tud elmesélni.
Az est végén a két filmbarátot (és születésnaposokat) a közönség és a szervezők pezsgős fogadással és tortával ünnepelték.
A bécsi Collegium Hungaricum köszönetet mond Szabó Istvánnak és Mercedes Echerernek a felejthetetlen filmestért, valamint Leopoldstadt kerületi önkormányzatának és Magyarország Nagykövetségének a rendezvény támogatásáért.
