A székesfehérvári Vörösmarty Színház és a Komáromi Jókai Színház együttműködésében kerül színpadra William Shakespeare, A windsori víg nők című darabja. Az előadás első bemutatója Révkomáromban lesz október 11-én, pénteken. A komáromi próbafolyamat előtt beszélgettünk a címszereplők egyikével, Závodszky Noémivel, aki Page-né karakterét formálja majd meg a színpadon. Esett szó a próbák kihívásairól, az új impulzusokról és a történet üzenetéről is.
– A windsori víg nőkben az kerül többek között fókuszba, hogy milyen furfangosak a nők, és milyen gyorsan kitalálják Falstaff cselszövéseit. Milyen számodra megjeleníteni Page-né és a fogadósnő karakterét?
– Szívmelengető olyan darabot játszani, amiben a nőknek is írtak lehetőséget. Jól játszható, ráadásul így, hogy két darabot fésülünk össze, így el is tud különülni, és még élettel telibb tud lenni Page-né szerepe a fogadósnéhez képest. Ezt a váltást a szürkéből a színesbe a jelmezek is egyértelműen tükrözni fogják. Ugyanez lesz érvényes a többi karakterre is, mindenki színesedik, azok a nők, akiket esetleg a férjük észre se vesz, vagy nem igazán élhetik meg a női oldalukat, lásd fogadósné, az egyszer csak a Page-nében kibontakozhat. Egyszer csak észreveszik őt a férfiak, ő is a férfiakat, és élvezi a női lét minden aspektusát a női praktikákkal, összefogással, játékkal, és tréfával együtt. A játék a játékban egy felüdülést jelent.
– Ez a felüdülés lehet az üzenete az előadásnak, hogy merjünk többet játszani?
– Nem is feltétlen az az üzenet, hogy mernünk kell többet játszani, sokkal inkább az, hogy merjük megélni az élet minden pillanatát, és élvezni azt. A szépség és a lehetőség mindig mindenhol ott rejlik, csak hajlamosak vagyunk nem észrevenni, belefásulni a szürkeségbe. Miközben, ha másképp tekintünk rá, az élet egy csoda.
– Tapasztalt színművészként rengeteg komédiában játszottál már. Mi a titka annak, hogy igazán szórakoztatóvá tegyetek egy ilyen előadást?
– A pontosság és a precízség. A ritmusnak nagyon komoly szabályai vannak, és azokat ha betartjuk, nem pakolunk rá feleslegesen és figyelünk arra, hogy hová tesszük a hangsúlyt, akkor működik jól egy komédia. Nagyon-nagyon sokat kell gyakorolni, mert itt minden millimétereken múlhat.
– Gyönyörű korhű jelmezekkel és díszletben láthatja majd a közönség az előadást. Mennyire segít ez a te játékodon? Jobban bele tudod élni magad a szerepbe, vagy jobban szereted, ha a fantáziátokra van hagyva a környezet?
– Én nagyon-nagyon szeretem a korhű ruhákat, jelmezeket, díszleteket. Mondhatni, hogy szinte még túlzással is vagyunk színesítve, de ezt is, a nagy váltási lehetőséget, kimondottan élvezem. Izgalmas úgy, ahogy van az egész próbafolyamat, még jelzésdíszletben is jó volt próbálni. Számomra még egy plusz izgalom a révkomáromi próbaidőszak, a sok utazással és a kis időre odaköltözéssel együtt. Még soha életemben nem voltam a komáromi színházban, de a kollégákkal amikor találkoztunk fehérváron, az hatalmas élmény volt.
Nagyon-nagyon kedvesek, szimpatikusak és az első pillanattól úgy dolgoztunk együtt, mintha mindig is ismertük volna egymást. Az egész próbafolyamat úgy, ahogy van egy teljes komfortzóna kilépés számomra, az én életemben erre még abszolút nem volt példa, pedig ez most már a 30. évadom itt a színházban. Izgalmakkal teli az egész folyamat és kíváncsian várom, hogyan fogadja a közönség az előadást, mind Komáromban, mind Fehérváron.
– Említetted, hogy milyen jól ment a közös munka, amellett, hogy sokakkal te is most találkoztál először. Az új ismeretségek miatt, volt egy fajta workshop hangulata a próbáknak?
– Abszolút profin zajlottak a próbák, ezzel együtt egy dolog biztosan érződik, hogy kicsit más szokások vannak mindenhol, és nekem ez tetszik. Ezeket a szokásokat összefésülve mindenki alkalmazkodik a szituációhoz és egymáshoz. Ebből lesz izgalmas kihozni valami közöset, valami olyat, amiben ezek a különbözőségek ötvöződnek.
– A darabban Gál Tamás és Kiss Szilvia a leggyakoribb színpadi partnereid. Mesélnél arról kérlek, hogy velük milyen a közös munka, milyen a kémia?
– Én nekem nagyon szimpatikusak. Azon elgondolkodtam, hogy vajon dolgoztam-e valaha színpadon házaspárral, de valószínűleg a válasz nem. Ez számomra különleges, ráadásul Gál Tamás, a főszereplő, egyben a Komáromi Jókai Színház igazgatója is. Mindketten nagyon-nagyon kedvesek és közvetlenek. Tamással és Szilvivel is rengeteget beszélgettem. Meséltek arról, hogy náluk hogy működik a színház, hogy ők hogy élik meg az említett különbségeket, akár a városokat illetően, akár az életvitellel vagy a színházzal kapcsolatban.
De nem csak az ő személyüket ismerhettem meg így, az egyik alkalommal, amíg várakoztam a jelenetemre, a földszinten kimentem, és rögtön az első öltözőben volt ott még pár férfi kolléga, akikkel elkezdtünk beszélgetni magán dolgokról is. Rendkívül szimpatikusak, nyitottak, nagyon kedvesek és közvetlenek voltak. Ötleteltek is adtak azzal kapcsolatban, hogy Komáromban hova érdemes elmenni, mit érdemes megnézni. Nekem ez a nyitottság és közvetlenség az ő részükről nagyon-nagyon-nagyon szimpatikus volt!
