Szerző: Bátor Anna - Szanyi Gyöngyi

„(…) művésztársaim jóindulatára bízom tehát, hogy műveim legnagyobb és legjelentősebb hányadát vállalják.” –írja Liszt Ferenc 1856 márciusában, Weimarban. A mester kérésének örömmel tesz eleget egy lelkes ukrán Liszt rajongó, Kirill Karabits karmester, aki hajthatatlanul tűzi műsorra Liszt Ferenc eddig soha be nem mutatott műveit. Idén tavasszal is egy rendkívüli darab tárul a zenerajongók elé, erről mesélt nekünk egy rövid találkozó során a dirigens. https://www.youtube.com/watch?v=KxqQUTErviQ&t=5s Kirill Karabits a Staatskapelle Weimart vezényli (Deutsches Nationaltheater Weimar zenekara) április 14-én és 15-én, a weimari Kongresszusi Központban (Weimarerhalle).

Casanova, az ellenállhatatlan csábító – ez jut eszünkbe a név hallatán. De nézzük meg közelebbről, ki is volt ő, a hódítás mestere, aki 294 évvel ezelőtt ezen a napon született. Casanova az egyes hiedelmekkel ellentétben valós személy volt, s habár közel 300 évvel ezelőtt bolondította a gyengébb nemet, életvitele akár a mába is tökéletesen beleillene. A nőimádó életművész nem mellesleg kiváló író és elragadó személyiség volt. És hogy mindez hogy jön össze az operavilággal? Gondoljunk csak arra, mennyire egyezik Mozart Don Giovanni figurája Casanova személyével. De említhetjük azt is, hogy Casanova maga jelen volt a Don Giovanni opera próbafolyamatain. Erről…

Egy koncertre indulunk, ahol az ünneplő nem kötelező, de a hangzásvilág garantáltan lenyűgöző! A fellépők ezúttal az erdő lakosai, akik serényen skáláznak a varázslatos pagony minden szegletében. Vajon hogyan énekel Stravinsky csalogánya és milyen az állatok dala lekottázva? Az MTA doktora, Fekete Sándor György vezet minket a különleges zenebirodalomba. Mert bizony, muzsikál az erdő!

Nem furcsa, ha az ön életében is felbukkannak olya dallamok, amelyeket már rég ismer, csak nem tudja, hogy honnan erednek és miről is szólnak, de jó hírünk van! Ön nagy eséllyel híres operarészleteket dúdol, amiket a reklámokban hall nap mint nap. Erről mesél OpeRandi blogunkban Fazekas Gergely zenetörténész. „A kockázatokról és mellékhatásokról” pedig annyit, hogy itt ilyen nem fordul elő – a tartalom fogyasztása mindenkinek javallott!

Puccini vezeti a tehenek zenei toplistáját, a kutyák között is vannak Carusók, a patkányok pedig a legintelligensebbnek bizonyulnak, mert képesek megkülönböztetni egymástól Beethoven és Stravinsky zenéjét. Állati, és mindez nem mese. És hogy melyiket hallgatják szívesebben? Ezt megtudhatjuk Fekete Sándor Györgytől, a Magyar Tudományos Akadémia doktorától.

Merünk-e manapság az előadásokon tapsolni? Ha igen, azt hogyan tesszük és ha megtettük, akkor mikor? Van-e a tapsnak helyes időzítése, felbérelt embere és üzenete? Többek között ezekre a kérdésekre válaszol nekünk Pap János zenei akusztikus az OpeRandi második bejegyzésében. Tenyereket széttárni, esernyőket kinyitni, indul a tapsvihar!

Bemelegítés, kilégzés, belégzés, nyújtás. Mintha egy élsportoló edzésén járnánk. A kapacitás majdhogynem ugyanaz, csupán a forma és a helyszín más. Hogy miként tud egy operaénekes „csak” a hangjával óriás tereket beénekelni, s hogy egyáltalán milyen is az operaéneklés, azt Sándor Csabától tudhatjuk meg az OpeRandi első bejegyzésében. Kövessük együtt Bátor Anna új blogját. Hátat kihúzni, hasat betolni, füleket kinyitni. Indul az énekóra: