Szerző: Mester Ágnes

Takács-Nagy Gábor hegedűművész 2001 óta vezényel, ez mára fő tevékenységévé vált. 2007-ben lett a Verbier Fesztivál kamarazenekarának zeneigazgatója, 2011 óta a Manchester Camerata vezetője. A máig nevét viselő világhírű Takács Kvartettnek 1975-től 1992-ig volt a primáriusa. Pályafutása során olyan legendás művészekkel muzsikált együtt, mint Gidon Kremer, Yehudi Menuhin, Jean-Pierre Rampal, Solti György, Isaac Stern vagy Msztyiszlav Rosztropovics. A fantáziáról és a hangok által mesélt történetekről vall a Liszt-díjas muzsikus. – Milyen eszközei vannak egy zenésznek a fantázia inspirálására? – A színész szavakkal ébreszti fel bennünk az érzéseket, nekünk erre a hangok, a hangjegyek az eszközeink. Ahogyan a színész a leírt…

Borsódzott a hátam, amikor először megszólaltak, egyesével – mutat az orgona homlokzatára Szabó Balázs. 50 éve néztük őket, és soha nem hal­lottuk – mosolyog Fassang László is. Első manuál, principál 16 – mondják egyszerre. A Zeneakadémia Nagyter­mének orgonasípjairól beszélnek, azokról, amelyek a kezdetektől hoz­zátartoztak a látványhoz a színpad fölött. Csak épp 1967 óta nem szól­tak – mostanáig. Tökéletes teremben egy tökéletes orgona. Hihetetlen üzenet a múltból a jövőnek. Az orgona építésének hajrájában ültünk a Nagyterem karzatán Fassang Lászlóval és Szabó Balázzsal. Faanyagok és sípok mindenütt a színpadon, a munkások pedig németül próbáltak szót érteni egymással a földszintről az orgonaházig és…