Klubjófajta hang hangulatból dallik az amerikai punk rock Evan Dando léleknek oly kedves mód.
Szerző: Faludi András
Fáj. Jól fáj. Karcolja Szomorút vérvörös bőrvonalakban, sercen lelken a dalhasíték, szikélt szelvényenként adagolt a ma vasárnap.
Elsőre tűnhet komoly félreértésnek a mai Szomorú… másodjára (ha eljutsz odáig) rájössz, hogy kellő nyitottsággal van befogadható része.
Múlthétről Lucy köszön újra. Nekiszaladt mégegyszer Szomorúnak, és ellenében a bigbandes feldónak, duóban működik a kémia.
Lucy Woodward igazán tud hangulatot teremteni, csak a Szomorúval nem tudott mit tenni.
Lélekérzékeny új, élt fájdalom, sírt látottak. Gallavin, a svájci-brit jazzénekes Szomorúja alapvetőn része a szabad szerelem emberének himnikus playlistjének.
Nem normális világban fújt fájdalom / Nem szoktam remixet / Pont eltalált hangulat / Félbemarad nincs vége / Elvágják / Tört / Sírás marad
Az intellektus hangszerén szólított énekhangja perzsaörmény mainknak, teremin dalolta Szomorú adja tán lélek vissza leginkább.
Németül hármat rak féleképpen Carmen Grace füledbe mavasár’. Elvirágzott karrier mélyéből felcsendülő Szomorú őszinte mindenminegy.
Az elkeseredett típusú Szomorút kapod ma Pale Preachertől,: altban tolt dalolat, vészjósló óvertúr.
