Volt már, hogy klubkoncertnyi Szomorú kolumnált itten, mert authornak is közelebb kedvenc ilyes atmoszfér, mint lohánny stúdió vagy aréna perform bárminő.
Szerző: Faludi András
Szájjátékban erős vasárnapban oldódó delíriumhangulat, detoxszomorú négyperc az újév elsője, a Max de Aloe formáció összetétele.
Nagyon bízom benne, hogy mai dalra nem kattint senki – inkább a tökmás dolgokkal foglalkozva huppan túl esetleg felalgoritmizált kontenten.
Hogy is gondolhatnánk, hogy Szomorú csak ezerféle és nem ezeregy lehet. Vannak az egyek, mik tömörik sokezer egyeket.
Volt már a legmagasabban elénekelt Szomorú, rendkívül absztraktból is egynehány például, de hogy vasárnap ennyire legyen minden, az rendkívül ritka.
Ezen a héten a szlovák Ingrid Bezak Szomorú vasárnap verzióját hozta el nekünk a Seress Rezső dalának feldolgozásait gyűjtő szerzőnk.
Ezen a héten Peter Lehel bigband-átiratában hallgathatjuk meg Seress Rezső dalát, hála feldolgozások után fáradhatatlanul kutató Szomorú vasárnap blogunk szerzőjének.
Sok hasonlítani akarságban nyújt fajta sajátságost mai performer, björköl és bittovál, ám a közhelyszerűségből kitörni nem tud igazán mégsem.
Nehezen tud meglepni bárkit is már füstös jazzelni akaró hang Szomorú univerzumban újdonsággal vagy bármi nóvum klasszsággal – most sem sikerült.
Mai performer csupán két évvel fiatalabb, mint maga dal. A harmincötben született amerikai Ran Blake rajzol vonalat kacsos ujjaival.
