Hogyan kerülnek az elektronikus tánczene motívumai egy klasszikus jazztrió zenéjébe? A manchesteri GoGo Penguin távoli világokat köt össze váratlanul harmonikus módon. Alighanem a Müpában is, április 10-én, sem lesz másként. „Ha van helye ma a jazznek, akkor az a kísérleti zene világa, ahol nincsenek határok” – nyilatkozta Rob Turner, a GoGo Penguin dobosa a zenekar második lemezének megjelenése idején. A 2014-ben kiadott v2.0 talán az eddigi legfontosabb mérföldkő volt a manchesteri trió pályáján, és nem csupán azért, mert jelölték a feltörekvő zenekarok irányába mindig jelentékeny közfigyelmet terelő Mercury-díjra, hanem mert erre az albumra sikerült igazán markáns módon megformálni a zenekar…
Szerző: Greff András
A közösségi média a klasszikus zenét sem hagyta érintetlenül. A Facebook, az Instagram és a Twitter alaposan beleszól abba, ahogy a mai zenészek megmutatják magukatt. A világsztárok felnövekvő generációja látszólag fittyet hány a korábban bevett módszerekre, és a megszokásainkra is. Vajon jól temperált látszatról van szó csupán? A cikk eredetileg a BTF Magazinban jelent meg. „21 elképesztően dögös klasszikus zenész, akit ismerned kell” – bármennyire fiktív paródiának tűnik, a felhívás egy létező médium valóságos anyagának főcíme volt néhány évvel ezelőtt. A cikk pontosan azt nyújtotta, amit ígért: Stjepan Hauser csellistától a zongorista Lang Langig mutatta be az olvasóknak a komolyzene…