Tasnádi István: Kartonpapa – Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
Milyen ma egy kortárs abszurd dráma? Mennyiben kell más felfogást követnie, mint a műfaj 20. századi klasszikusainak? Mindenekelőtt annyiban, hogy figyelembe kell vennie a mai mindennapi élet jellemző vonásait formáló szemléletmódok, így a mediatizáltság és a virtualizálás szerepét az emberi kapcsolatokban. Tasnádi István műve, amelynek az ősbemutatójára vállalkozott a székesfehérvári színház, éppen ilyen: 21. századi magyar abszurd.
Az alaphelyzet kissé erőltetettnek tűnhet: a meghalt családfőt kartonból kivágva hurcolja magával az özvegy, s minden családtagtól elvárja, hogy ezt az utólagos papírmásolatot tekintse egyenértékűnek a férjével. Amikor előzetesen olvastam erről, nemigen bíztam benne, hogy ez élvezhető lesz a színpadon – de működik. Mégpedig remekül. Hargitai Iván rendezésében a színészek olyan felfogásban játszanak, ahogyan abszurdot egyáltalán érdemes: hangsúlyozottan realista módon. Magyarósi Éva ötletes és precíz díszlete átlátszó kapszulákkal jeleníti meg egy lakás helyiségeit, ilyen módon a néző a falakon is átlát. A történet szokványos panelekből építkezik: a gyászát feldolgozni képtelen özvegy, élethazugságokat hordozó családtagok, megcsalások, leleplezések.
Lényegében az is szokványos, hogy mindebből egy olyan apa képe bontakozik ki, aki zsarnoki természetével annyira megnyomorította a családját, hogy attól halála után sem könnyű szabadulni.
De végül sikerül: felakasztják a kartonpapát. Ám a dráma és az előadás nem éri be ennyivel: mintha csak a híres francia pszichoanalitikus, Jacques Lacan ihlette volna, egymásba íródik egyfajta szimbolikus, képzeletbeli és valós rend, a racionális tudat mellett pedig helyet kér a tudattalan. Mindezeket az Apa köti össze: a szimbolikus apa. A néző észre sem veszi, hogy a jelenetek miképpen csúsznak el a reálistól, csak azt észleli, hogy ez már nem az a való világ, amibe az előadás elején belelátott. A csúcspont egy orgiaszerű vízió, a különböző perspektívák dinamikus összetorlódásával.
Az özvegy szerepében Tóth Ildikó kiemelkedő alakítást nyújt, amihez remek partnere a fiát játszó Kovács Tamás és a testvérét megjelenítő Egyed Attila. A boldog párkapcsolatra vágyó háziasszony karakterét pontosan hozza Kiss Diána Magdolna, a füvező „jó kislány” szerepében Pálya Pompónia játéka igazi telitalálat.
A Kartonpapa egy reális magyar családtörténet – valódi abszurd.
Az előadás alkotóit és játszási időpontjait itt találja
