Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek – József Attila Színház, Gaál Erzsébet Stúdió, Budapest
Az idegen nyelvre lefordított művei közül ez Márai legsikeresebb regénye, ami a hazai irodalomtörténeti kánon értékítéletével látványosan nem találkozik. Az akadémiai szcénában olyan lesajnáló jelzőkkel szokás minősíteni ezt a művet, mint „ponyvába hajló”, „túlságosan szentimentális”, „könnyed” – szemben az Egy polgár vallomásai című remekművel, amely képes hitelesen megidézni egy egész korszakot. Én nem értek ezzel egyet – szerintem A gyertyák csonkig égnek is jelentős regény. Több színházi feldolgozás (sőt: opera) is készült belőle, a József Attila Színház most Pozsgai Zsolt adaptációját tűzte műsorra.
A Gaál Erzsébet Stúdió intim terében nagy élmény Márai veretes, szép mondataival szembesülni. A Henriket alakító Rékasi Károly patetikusan beszél, néha szinte szaval (mintha csak a Wass Albert-estjét folytatná), de ez a Monarchia régi világát mereven őrző tábornok esetében egyáltalán nem hiteltelen. Konrad szerepében Nemcsák Károly inkább egy megfontolt üzletembert jelenít meg, semmint egy csábító művészt – mindezt Rékasihoz hasonlóan erős színpadi jelenléttel. Az öreg dajka, Nini szerepében határozott karaktert kelt életre Molnár Zsuzsanna – nem a maszkírozás teszi, hogy ezen az estén elhisszük a több mint egy emberöltővel fiatalabb nőről, hogy elmúlt kilencvenéves (sőt azt is, hogy egyszer csak elrepül). Krisztinaként Holczinger Szandra egyszerre próbálja eljátszani a csábos nőt és azt, hogy ő egy szellem. Botár Endre inasként pontosan hozza a karaktert. Csiszár Imre rendezése némiképp illusztratív (ha például szóba kerül Chopin, biztosak lehetünk benne, hogy máris megszólal tőle egy zenerészlet stb.), de ez nem igazán zavaró, mer az előadás képes érvényes módon felmutatni a boldogság és az elmúlás összekapcsolódásának egyetemes tapasztalatát.
Az előadás alkotóit és játszási időpontjait itt találja