Raymond J. Lustig–Matthew Doherty: Semmelweis – Bartók Plusz Operafesztivál, Miskolc és Budapesti Operettszínház, Budapest
Látványos, videóprojekciókra épülő színpadkép, kortárs táncosok, s egy történet, ami nekünk, magyaroknak különösen fontos – az alaphelyzet kifejezetten ígéretes. Nem tipikus operát kapunk: az énekesek egy része a musical műfajából kirándult ide, s abból a szempontból is rendhagyó vállalkozás az Operettszínház kamaraopera-előadása, hogy zenekar helyett egy szólistákkal kiegészült női kar adja elő a nyitányt és a főbb témákat – kifejezetten élvezetes módon.
Mint ahogyan a címszerepet alakító Szabó P. Szilveszter énekprodukciója is élvezetes, s ettől nem marad el a színészi alakítása sem (ami opera esetében nem mindig van így). Mária szerepében Nádasi Veronika, a Párka szerepében Frankó Tünde inkább az énekre koncentrál. A narratíva megjelenítése egyébként sem veszik el a részletekben (dramaturg: Mátrai Diána Eszter), a történet a legkevésbé sem szájbarágós. Nem látunk túl sokat abból, hogy Semmelweis miképpen jut el a korszakos jelentőségű felismeréséig; megőrülése lélektani megokolása sem kap hangsúlyt. Az előadás inkább az adott eseteken túlmutató igazságok kidomborítására fókuszál, Boross Martin rendezésének ez az alapja.
A világszínvonalon kivitelezett, szép videóvetítések (Maruscsák Dávid) szintén ezt szolgálják: nem túlzás azt állítani, hogy az előadást a példaként állítható morális szentenciák uralják. A magyar nézők természetesen ezeket sokkal inkább képesek megfeleltetni a közismert életrajzi jellemzőkkel, mint például az amerikaiak, így Semmelweis konoksága – amelynek bemutatása az előadás legfontosabb ambíciója – különösen erősen, valóban példázatszerűen hat.
Az előadás alkotóit és játszási időpontjait itt találja
