Garai Judit: Jeanne d’Arc – Katona József Színház, Kamra, Budapest
Mi a titka? Megítélése mindig is végletes volt – jellemző, hogy bár rehabilitációját követően nem sokkal kezdeményezték szentté avatását a katolikus egyházban, erre csak rengeteg vita, s mintegy félezer év után került sor –, de kezdettől fogva példaképnek számított. Mire szolgált követendő példaként? Volt, hogy a hit erejére, volt, hogy a hazafiságra, s volt, hogy a kérlelhetetlenségre. De leginkább talán a csodára, amely ínséges, csodák nélküli időkben is megtörténhet, s amelyre mindig is nagy szüksége volt az embereknek.
Johanna történetét számos remekműben dolgozták fel Shakespeare-től Brechtig. Garai Judit nem egyszerűen dramaturgiai munkát végzett a szövegkönyv létrehozásával, hanem Schiller, Shaw, valamint Anouilh művére is reflektálva, de legfőképpen a korabeli egyházi törvényszéki jelentés alapján önálló drámát hozott létre. Mégpedig egészen kitűnő darabot, egyéni karakterekkel, feszes dialógusokkal, érvényes szituációkkal, koherens szerkezettel. Hegymegi Máté rendezése jó ritmusban és árnyaltan mutatja fel két világ összeütközését. Itt nem jó és rossz konfliktusáról van szó – a rosszak nem velejéig romlottak, s a jók sem teljesen makulátlanok. Egyfelől adott egy immanens és hívságos, aktuális értékekhez kötődő, kompromisszumokon alapuló világ, amelynek a képviselői olyan hetykén járnak-kelnek fantasztikus ruháikban a játéktérbe épített kifutón (díszlet: Fekete Anna, jelmez: Kálmán Eszter) akár a divatmodellek. Ezzel kerül összetűzésbe az a transzcendens referenciákkal rendelkező világ, amelynek reprezentánsa Jeanne d’Arc.
Mészáros Blanka a címszerepben kiemelkedően nagy alakítást nyújt. Nem egy vakhitű embert jelenít meg: mutat valami keveset a belső vívódásaiból s abból is, ahogyan ezeket legyűri a hitére támaszkodva. Mindazonáltal karizmája van, ahogyan végtelen magányában a környezete elé áll – elhisszük, hogy senki nem vonhatja ki magát a hatása alól. Erre még a Rába Roland által alakított inkvizítor sem képes teljesen, nem is szólva Kocsis Gergely bírójáról és Elek Ferenc vádlójáról. A kisebb szerepeket (esetenként többet) is nagyszerű színészek előadásában élvezhetjük: Máté Gábor, Tasnádi Bence, Dankó István, Mészáros Béla és Vajdai Vilmos egyaránt karakteres alakítást nyújt. Csupa komoly férfi egy paraszti származású, iskolázatlan, fiatal nő ellen. Amikor elítélik, pontosan tudják, hogy egy olyan idea ellenében hoznak döntést, amely belőlük fájóan hiányzik, s azt is, hogy a győzelem ezúttal minden látszat ellenére nem lesz az övék. Mégis úgy döntenek, ahogy – mert ezt várja tőlük az aktuális hatalom.
A Katona József Színház előadása olyan példázat, amely erősen szól a mának, de amitől esztétikai szempontból kiemelkedő, az éppenséggel az egyetemessége.
Az előadás alkotóit és játszási időpontjait itt találja
