Sylvia Plath: Az üvegbúra – Örkény Színház Stúdió, Budapest
A népszerű írónő életrajzi regénye egy tipikus amerikai álom reményének, megélésének és kudarcának történetét meséli el. Egy olyan nő életét követhetjük nyomon, aki számára hirtelen hatalmasra tágul a világ, majd nemsokára kicsire zsugorodik és bezárul. A főhős, Esther megpróbál saját élete főszereplője lenni, de ez csupán kis időszakokra sikerül neki – jórészt nem alakítója, hanem elszenvedője és krónikása lesz a sorsának, melynek fókuszába idegösszeomlása kerül.
A Mikó Csaba és Gábor Sára értő adaptációja alapján készült előadásban a főhős fiatal felnőttként igyekszik megragadni egy nagy lehetőséget, de kamaszos idealizmusa végül megakadályozza, hogy bekerüljön New York (különféle érdekektől erősen befolyásolt) irodalmi életébe. Zsigmond Emőke ihletett alakításában a főszereplő túlságosan reflektált ahhoz, hogy magától értetődő adottságként fogadjon el megmerevedett szokásokat. Az érzékeny lány fokozatosan magába zárkózik, s noha egy-egy új impulzus nyomán még kimerészkedik önnön lelki kalitkájából, ez egyre kevésbé megy – végül idegösszeomlást kap. A Kálmán Eszter által tervezett díszlet egy lelki börtön víziója, mintha egy David Lynch-filmben lennénk: szép és borzongató. Ebben a metafizikussá tett, sormintákból építkező szobában nemcsak a padlón, de a falon is közlekedhetnek a szereplők (karakteresen kifejező öltözékben, melyet szintén Kálmán Eszter tervezett). Nem dönthető el egyértelműen mindig, hogy az előttünk zajló jelenet egy álom, képzelet vagy a főhős valós élete, de Widder Kristóf rendezésében ez nem is lényeges, mert a különféle színterek végül egyetlen színtézisbe kerülnek: Esther belső világába. Ez a megkapóan tiszta világ – ahogyan az üvegbúra alatt fogy a levegő – egyre nehézkesebben létezik, de saját belső szabályaiból nem enged. Kókai Tünde több női, Dóra Béla több férfi szerepet is játszik – mindannyit a Plath világára jellemző szikársággal, kitűnően.
Miért érdekes ma ez az ötvenes évekbeli amerikai történet? Mindenekelőtt a társadalmi szerepek (főként a nők státuszának) ma ugyanúgy érvényes kérdései kapcsán, amelyeket a virtualitás reálissá válásának mai tapasztalata új perspektívában képes megfogalmazni. Az Örkény Színház Stúdiójában látható, aktuálisan is fontos, kitűnő előadás pontosan erre vállalkozik.
Az előadás alkotóit és játszási időpontjait itt találja
