Csákányi László 1921. január 13-án született és 1992. november 3-án hunyt el. Megannyi sanzon, kuplé, dal járhat a fejünkben az ő hangján – ezekből válogattuk ki kedvenceinket.
Csákányi László a diploma után 1942-ben a Nemzeti Színházhoz került, majd a hadifogságot követően a Pesti, az Úttörő és az Ifjúsági Színház tagja lett. 1953-tól a Fővárosi Operettszínházban, 1956-tól a Petőfi Színházban játszott. Ezt követte a Jókai, 1963-tól 1971-ig a Víg-, 1971 és 1974 között a József Attila Színház.
1974-től haláláig a Vidám Színpad művésze volt. Akik nem jártak színházba, azok is ismerték rádió- és tévéjátékokból, a Rádiókabaréból, tévés bohózatokból, mozifilmekből.
Sokat szinkronizált, köztük rajzfilmeket (elég csak anynit mondanunk: Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki), a 70-es 80-as években felnőtt gyerekeknek ő volt Mikrobi, Karak, Döbrögi, Loncsár uram és Az erdő kapitánya.
Kezdjük ott, ahol a színházi pályája kezdődött, a Blaha Lujza téren:
És maradjunk a nosztalgikus fekete-fehérnél:
A nosztalgia, a múltidézés, a merengés és az összegzés ebben a dalban is jelen van:
Mély emberismeret sűrűsödik a következő percekben:
Életösszegzés beletörődéssel és derűvel:
Lánya, Csákányi Eszter követte édesapját a pályán, sőt, közösen is énekeltek:
