Talán az egész 20. század történelme elmesélhető egy család, egy ház, egyetlen kő történetén keresztül is. Marius von Mayenburg A kő című drámájában családról családra, generációról generációra hagyományozódott titkok, falakba eltemetett történetek kerülnek a felszínre, melyekkel talán megérthetünk valamit a múltunkból, de méginkább a jelenünkből. A darab magyarországi ősbemutatóját – Michal Dočekal, a Prágai Városi Színházak igazgatójának rendezésében – december 5-én a Pesti Színházból közvetítik.
Mayenburg A kő című drámájának különlegessége, hogy nem az időben előrehaladva mesél egy történetet, hanem 1935 és 1993 között előre-hátra utazva. Párhuzamosan ismerjük meg a jelen, a közelmúlt és a régmúlt titkait egy ház történetén keresztül, amely az évtizedek alatt többször gazdát cserélt. Politikai rendszerek jönnek-mennek, a szereplők különböző időpillanatokban, különböző életkorokban fogalmazzák újra a viszonyukat a múlthoz és egymáshoz is, és egyre többet megtudunk a kőről is, amit egykor bedobtak a ház ablakán.
„Sok közép- és kelet-európai nemzet szenvedett totalitárius diktatúra alatt, miközben sokan e nemzetek tagjai közül szolgálták, sőt támogatták ezeket a rezsimeket. A családok, a történetek és a nemzeti történelem hamis újraírására, kozmetikázására, „igazságosabb” újraértelmezésére tett próbálkozásokat jól ismerjük. Azért fontos ez a mű, mert a múlt igazságának feltárásával közelebb kerülhetünk a jelen igazságának felismeréséhez” – emeli ki Michal Dočekal, a darab rendezője.
1993-at írunk. Heidrun hazatér drezdai szülőházába édesanyjával, Withával és lányával, Hannával. Abban reménykedik, hogy új életet kezdhetnek, a költözés és a ház azonban felkavarja az emlékeket, felszínre törnek a falakban és a kertben eltemetett családi titkok. Régóta dédelgetett családi legendák foszlanak semmivé, és fájdalmas hazugságok lepleződnek le.
1935-ben Heidrun apja, Wolfgang egy Swarzmann nevű zsidó családtól veszi meg a házat, de a tulajdonosváltás nem hoz szerencsét se a családnak, se a háznak. Bár Witha és Heidrun túlélik Drezda bombázását, de 1953-ban elmenekülnek az NDK-ból, maguk mögött hagyva az otthonukat és a múltat, majd 1978-ban visszatérnek egy rövid látogatásra, hogy magukkal vigyenek egy fontos emléket.
A produkcióban színpadra lép Nagy-Kálózy Eszter, Szilágyi Csenge, Hegyi Barbara, Telekes Péter, Antóci Dorottya és Majsai-Nyilas Tünde.
