Október 12-től látható Georges Feydeau örök érvényű bohózata, A hülyéje a Thália Színházban. A teátrum fiatal színészgenerációjának művészével, a Babillont alakító Jámbor Nándorral beszélgettünk az előadás kapcsán, aki többek között arról is mesélt, hogyan tart tükröt számunkra a mulatságos műfaj, miközben annak komoly mélységei és igazságai vannak, illetve miért aktuális ez a frissességet, könnyedséget képviselő, alapvetően a virtuozitáson alapuló előadás.
– Mesélsz egy kicsit A hülyéje hangulatáról, mi a legfontosabb, amit ezzel a darabbal kapcsolatban először megemlítenél?
– Egy klasszikus bohózat, amely a megcsalás témakörét járja körbe. Azért lehet különösen érdekes ez a történet, mert bevallva vagy éppen eltitkolva, de valamennyiünket érdekel a másik élete, magánélete. Feydeau helyzetei mulatságosak, ám éles tükröt tartanak számunkra. Magunkra, ismerőseinkre, barátainkra, családtagjainkra ismerhetünk A hülyéje kapcsán.
– Az eredeti történet Párizsban játszódik a 19-20.század fordulójának környékén. Mennyire korhű és mennyire modernizált ez az előadás?
– Kicsit mind a kettő. A színpadkép alapvetően kortalan, a 20. század eleji stílusvilágot elemekben magánviselő tér. Ami igazán fontos, szinte elengedhetetlen a bohózatban, hogy megpróbáltuk ennek a miliőnek az eleganciáját, a könnyedségét, frissességét megtartani, nem beszélve arról a nagyon finom, ízléses erotikáról, ami körbelengi az egész darabot és ami nagyon Feydeau világára jellemző.
– Melyik szereplőt alakítod? Mik ennek a személynek a legfontosabb vonásai?
– A Babillon nevű karaktert játszom, aki egy sajátos világú, bonyolult sármőr. Ez a nagyjából harmincas évei elején járó fickó a saját életét bonyolítja, egyik szerelemből esik a másikba. Ezeken felül sajnos van neki egy állandó, beteljesületlen szerelme, „az eszményi nő”, aki történetesen a legjobb barátjának a felesége. Ez a képlet azt gondolom, már önmagában érzékelteti, hogy ebből csak baj, illetve még több komplikáció lehet…! A játékhagyomány szerint Babillont idősebb színészek szokták játszani, azonban a Thália Színház ebben most egy kicsit újít, vagyis másképpen értelmez. A színház fiatal generációjának több tagja is szerepel az előadáson, és ennek kapcsán a közönség talán kicsit jobban is megismerheti ezt a nemzedéket.
– Mi az, ami a próbafolyamat során hangsúlyossá vált?
– Kelemen József a rendező, aki korábban tanárom volt a Kaposvári Egyetemen. A próbafolyamat nagyon inspirált közegben történik, felszabadult hangulatban, sokat nevetünk és segítjük egymást. Közös nyelvet beszélünk, minden lendületesen halad előre. Ez a fajta könnyedség egyébként elengedhetetlen a produkció kapcsán, hiszen csakis így tud elrugaszkodni majd és virtuózzá válni, mind a tempót, mind az alakításokat értve. Kelemen József abban segít minket leginkább, hogy a virtuózitáson túl mégiscsak meglegyen a mélység, igazság, tartalom a humor mögött, ugyanis csakis ezekkel együtt válik hitelessé és hangsúlyossá ez a történet.
– Milyen a viszonyod a bohózat műfajához? Keltheti azt a benyomást a nézőkben, mintha improvizatív lenne?
– Bohózatot játszani az egyik legizgalmasabb színházi feladat. Szerelmes vagyok ebbe a műfajba. Belülről egy nagyon friss idegrendszert követel. Olyan fordulatszámon kell benne létezni, ami egy óriási adrenalinfröccs, ha ehhez pedig olyan remek kollégák vannak, mint például esetünkben most, akkor ez egy jutalomjáték lehet. Szigorú, erős jelenidejűséget is igényel. Talán azt érzékeltethetik, mintha improvizatív lenne a virtuozitása miatt, ugyanakkor ez egy kottaszerű játékszabályt és kötöttséget igénylő műfaj. Pontosan 10 évvel ezelőtt az első nagyszínpadi bemutatóm Szombathelyen az A hülyéje című darabban volt. Akkor egy másik figurát alakítottam, sokkal kisebb szerepben. Már akkor lenyűgözött, hogy ha egy jól megírt bohózatról beszélünk, akkor a nevettetésen kívül sokkal mélyebb igazságai vannak a bohózatnak.
– Említést tettél a Thália Színház fiatal generációjáról. Milyennek érzed itt a társulati létezést ennek szellemében?
– Remek közegbe érkeztem, mindenkivel nagyon szeretek együtt dolgozni, fiatalabb és idősebb kollégával egyaránt. Három éve szerződtem a színházhoz, a fiatal nemzedék mára már erős magját képviseli ennek a nagyon jó társulatnak. Rengeteg szakmai tanácsot kapunk az érettebb tagoktól, akik nem pusztán meglátásokkal támogatnak minket, hanem a felszabadultság érzését is elősegítik számunkra. Nem kell görcsölnünk, izgulnunk, hiszen az elejétől kezdve mindig nyitottan, partnerként fogadnak minket. Ez óriási segítséget és lendületet tud adni a közös munka során.
