Bodó Viktor a közösségi oldalán reagált az elmúlt napok, SZFE-t érintő eseményeire:
„Nem tudom, van-e kisebb egyetem Magyarországon, mint az SZFE. Mégis itt akad meg a szálka. Ki gondolta volna? A hatalom természetszerűen nem tudja és nem is akarja értelmezni a kialakult helyzetet, amely az első pillanattól kezdve világos, mint a nap.
Hiába világos, mégsem érkezik rá hasonló minőségű reakció. Ilyen-olyan jogi maszlagok, ferdítések, kapálódzás. Szerencsétlenkedés. Káros időpocsékolás. Egy helyzet, amiben már mindenki mindent tud, és mégsem történik semmi értelmes a csúfos körülmények között egyeztetés nélkül létrehozott kuratórium részéről. Az SZFE-hallgatók szellemes és következetes akciói, kiállásai, kommunikációja egy jobb rendszert alapoz. A másik oldal, tehát a Fidesz-kormány hatalma mögé bújt végrehajtói zavarukban hallgatnak, aztán zavarosakat és zűröseket nyilatkoznak (akik nyilatkoznak egyáltalán), majd zsarolnak és fenyegetőznek, s ezzel egyre mélyebbre vergődnek, s ez csak még kínosabbá és még nyilvánvalóbbá teszi, hogy nem tudnak és fognak tudni soha a hallgatók és a valódi demokrácia nyelvén beszélni.
Minden lépésüket követi a szimpatizánsok egyre bővülő tábora itthon és külföldön. Itt ez a csata el is veszett. Ezt persze nem szabad elismerniük, mert ezzel az ellenállás megtöri a páncélt, és ki tudja, milyen következményei lehetnek azon kívül, hogy lesz egy autonóm Egyetem, aki kiállt a szabadságért, és nyert. A Fidesz bukása elkezdődött. A rohadás már régen bűzlik, de most oszladozik a tetem. Egy másik világ születik éppen. Végre. Sárga maszkosan és piros fehér csíkosan, ami immár az egész világ számára egy egyezményes jel lett. Hogy nem kell hagynod magad! Hogy nem vagy egyedül! Hogy nem lehet kilóra megvenni a szabadságot. Hogy ezt az egyik legkisebb és legvédtelenebb Egyetem hallgatói teszik az elképesztő bátor dolog. Ez most már olyan szimbólum, amely bizonyosan bekerül a színháztörténelembe és Magyarország történelmébe. Nem nagy szavak és nem is hangzatos nagy tettek, hanem helyes döntések, és helyes hétköznapi tettek idézték elő és, hitelesítik ezekben a pillanatokban is. Kitartás Hallgatók! Tiétek a jövő. Ne hagyjátok elveszni!”
