Novák Emil, az SZFE újonnan kinevezett általános rektorhelyettese a film.hu-nak adott interjújában többek között arról beszélt, hogy „feladatom és szándékom is az oktatást újra beindítani, elsősorban a filmes és média szakra koncentrálva”. Erre a nyilatkozatra reagált nyílt levélben Janisch Attila, amit az alábbiakban közlünk.
„Kedves Novák Emil!
Ez mind szép és nagyszerű!
Lenne.
De az az apróság nem merül fel Benned, hogy ezt az egészet nem így kellett volna, hogy ami eddig és ahogyan történt, hogy az a mocsokáradat, amit az átszervezést lebonyolítók, kezdeményezők és megbízóik ömlesztettek az egyetemre és az oktatás mellett elkötelezett, a hallgatóik által megbecsült tanáraikra, az teljesen hiteltelenné, hihetetlenné és komolyan vehetetlenné teszi a szavaidat?
A jószándékodat feltételezve sem elfogadható ez az egész.
És aki ebben a végsőkig feszített, a kompromisszumképtelen nyomulástól brutalizált helyzetben valamin változtatni szeretne, annak első lépésként a kiindulópontig kellene visszamennie és tudomásul venni, hogy kompromisszumok nélkül nincs semmiféle megegyezés, ami nélkül pedig lehetetlen bármiféle közös munka.
Márpedig az SZFE alapítványi átszervezésének eddigi történetében kompromisszumnak és a kompromisszumra való törekvésnek nyoma sem volt azok részéről, akiknek pedig erre kellett volna törekedniük. Késő a kompromisszumok megkötését a romokra kitűzött „győzelmi” zászló mellől kezdeményezni.
Mindezek alapos átgondolását javaslom Neked.
Azt meg csak zárójelben kérdezem – az interjúdban is fellehető ellentmodásra utalva -, hogy amennyiben magad is úgy fogalmazol, hogy a törekvésed az, hogy a vállalt egy évben „az SZFE ismét az ország és Európa egyik legjelentősebb oktatási központjává váljon” (kiemelném a szövegedben az ISMÉT szót), akkor ez nem azt jelenti-e, hogy SZFE ilyen volt már a lerohanása előtt is, ha meg szerinted is ilyen volt, akkor mi értelme ennek az egésznek?
Vagy csak azért kell előbb lerombolni valamit, hogy a végén úgy lehessen kommunikálni, mintha a szimpla helyreállítás (per momentán ennek is csekély esélyét látni) valami nagyszerű, soha nem volt új teremtése lenne?
Nehéz követni, megérteni ezeket a dolgokat, de az is lehet, hogy az átalakítás lebonyolítóknak nem is fontos, hogy bárki bármit megértsen abból, amit tesznek vagy gondolnak, mert nekik csak az a fontos, hogy minden úgy legyen, ahogy ők – a döntéseiket megelőző, kompromisszumokat kereső tárgyalások és egyeztetések nélkül – eldöntötték, hogy szerintük hogyan legyen az, ami végül úgy lett, ahogy lett.
Üdv,
Janisch Attila, az SZFE tanára a 17. éve”
