Bonyodalmas lenne elfelejteni, hogy egy kisebb terület zenei dialektusa hogyan válik az „országimázs” elválsazthatatlan részévé, de tény, hogy a tiroli pásztorok énekéről mindenkinek Ausztria jut eszébe, egy érzelmes nápolyi dalról Olaszország, a skót dudásokról Nagy-Britannia, az andalúz flamencóról pedig Spanyolország. Miért asszociálunk részből az egészre?
