ukrán

Breszt legnagyobb halboltjában éppen rám került a sor, amikor hátulról megkocogtatta valaki a vállamat. Mint minszki, soknyelvű (ukrán, belarusz és orosz, de lengyelül és az errefelé elterjedt helyi nyelveken is alkotó) szerzőről már többször beszéltem/írtam magyarul különböző helyeken, de közben 6 éve nem láttuk egymást.

Bár például Tarasz Prohaszko szerint 1945-ben Ukrajna számára nem ért véget a háború és ez a mostani még mindig annak a folytatása, ami 1939-ben, illetve ’41-ben kezdődött, nem valószínű, hogy a történészek ezt elfogadnák. Akárhogy is van, február 24. valami szörnyűségnek a kétéves évfordulója…

A FreeAllWords projekt szervezői már szűrik a hozzájuk beérkezett ukrán és belarusz szövegek közül a fordításra/megjelentetésre érdemeseket, tehát jön a folytatás.

Veszprémben rendezték meg az első Hungarian Ballet Grand Prix-t, amelynek az Ukrán Nemzeti Opera prímabalerinája, Katarina Kukhar is zsűritagja volt. A verseny első napján a versenyzés fontosságáról és a táncművészet erejéről beszélgettünk vele.

Feltett szándékom volt, hogy legalább 5-6 blogbejegyzésem sorozatban, megszakítás nélkül belarusz témájú lesz. Kettőt sikerült egymás után Belarusznak és a belarusz irodalomnak szentelnem. Pedig a legközelebbiek is nagyjából elkészültek, de most megint egy vargabetű következik…