Idén a Színházi Olimpiához csatlakozva, Olaszország és Izrael különleges táncegyütteseivel és ismert magyar alkotókkal várják a közönséget a Budapest Táncfesztivál előadásaira április 27. és május 6. között. Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház igazgatója a fesztiválszervezés kulisszatitkai mellett azt is elárulja, kinek ajánlja a táncelőadásokat.
– Hányadik alkalommal rendezik meg idén a Budapest Táncfesztivált?
– A Nemzeti Táncszínház megnyitása óta megszervezi ezt a fesztivált, 2010 óta pedig már a mai nevén, Budapest Táncfesztiválként. Fontosnak éreztük, hogy megjelenjen a fesztivál nevében Budapest, ezáltal is beemelve a fővárost a kortárs táncélet körforgásába. Az idei év még különlegesebb lesz, ugyanis csatlakoztunk a húsvéttól Szent Iván napjáig tartó 10. Színházi Olimpiához, így a hazai legnagyobb táncünnep, a Budapest Táncfesztivál, nemzetközi előadásai egyben a jubileumi színházi fesztivál programjai is lesznek.
– Mi alapján dől el, hogy melyik társulatok kapnak meghívást?
– Alapjában az egész működésünk arról szól, hogy megtaláljuk az arányokat a kortárs és a tradicionális, a pályakezdő vagy a határaikat feszegető fiatal önmegvalósító alkotók és a nagy, elismert művészek között. Éppen ezért mindig nagyon izgalmas és nehéz kérdés, hogy pontosan kik kerüljenek bele a fesztiválba, és hogyan álljon össze a program.
A világ jelenlegi működése megnehezíti azt, hogy két-három évre előre le tudjunk szerződni a magyar együttesekkel és a nemzetközi társulatokkal. Például a covid időszak megváltoztatta például a jegyvásárlási metódust, ahogy a közönség jegyet szokott venni. Korábban két-három hónapra előre meg szokták venni a jegyeket, azonban az elmúlt időszakban mindenki kivárt és elővásárlás helyett aznap, az utolsó pillanatban vásároltak, ami iszonyú stressz a szervezőknek. Az elővásárlások rendszere most már épül újra.
– A külföldi együttesek szerepeltetéséhez mennyire kell előre tervezni?
– 2023-ban kezdtem meg a harmadik ötéves ciklusomat, tehát most ennek a tükrében öt évre előre lehet gondolkodni. Szóval már zajlanak az egyeztetések a következő évek táncfesztiválos fellépőivel, és bízunk benne, hogy mielőbb rendeződik a világ, minden szempontból, és akkor visszaállhat aza rendszer, hogy legalább három évre előre lehet egyeztetni.
– Idén Izrael és Olaszország a Budapest Táncfesztivál két díszvendég. Mit kell róluk tudni? Mi az onnan érkező társulatok különlegessége?
– Az olasz társulat estje két részből áll, az egyik egy izraeli koreográfus, Eyal Dadon, a másik meg egy olasz, Diego Tortelli munkája. Az első rész azt a változást, transzformációt mutatja be, hogy a gyerekségből, a gyereki létből, az ártatlanságból, hogy lépünk a felnőttkorba. Hogy ez mi mindent jelent, ezt fogalmazza meg ez a képzett, nagyon magas technikai tudással rendelkező társulat. Ez nagyon érzékeny és nagyon izgalmas koreográfusi teljesítmény. Ez a Yeled című előadás – maga a szó is azt jelenti, hogy gyermek. A másik a Shoot me, ami inkább zenei alapra épülő produkció, ahol Jim Morrison-számok is felcsendülnek majd. Ez tehát az Aterballetto, velük kezdünk.
Az izraeli Vertigo pedig azért az egyik kedvencünk mert amellett, hogy 2014-ben voltak már Budapesten a Táncfesztiválon, van más magyar kötődésük is, ugyanis évekkel ezelőtt dolgoztak együtt az Artussal, Goda Gábor társulatával. Már akkor is egy nagyon izgalmas csapat volt. Noa Wertheim, Adi Shaal és a társulatuk tagjai egy ökofaluban dolgoznak és élnek Izraelben, Tel-Avivon kívül. Ez az önfenntartó közösség a Covid alatt még inkább bezárkózott, amikor leállt az élet, nem volt előadás, turné, megadatott nekik, hogy be tudtak költözni a próbaterembe az egyébként állandóan turnén levő Itamar Doari zeneszerzővel, ütős előadóművésszel. Pardes az előadásuk címe, ami virágoskert, olajfaliget jelent, egyéb nyelvekben Paradicsomként él tovább a szó. Ritkán adatik meg az, hogy egy alkotó ennyire el tud mélyülni egy témában, kizárva a teljes külvilágot.
– Nézzük a hazaiakat!
– Hazai vonatkozásban számunkra különösen fontos szakmai alkalom az április 29-i Tánc Világnapi Gála, ahol a magyar táncélet szereplőit köszöntjük, és ezen a napon adja át szakmai elismeréseit a Magyar Táncművészek Szövetsége. Sok díj van Magyarországon, ebből viszonylag kevés a táncosoknak dedikált díj, ezért elengedhetetlen, hogy maga a táncszakma is díjazza a hazai kiválóságokat. A díjak között szerepel az évad legjobb fiatal alkotója, évad legjobb férfi és női táncosa, a Táncművészetért-díj és Tánctudományért-díj is. Emellett átadjuk az évad legjobb alkotója díját, amit ebben az évben az Inversedance – Fodor Zoltán Társulat vezetője, Fodor Zoltán kapott meg. A fesztivál programjában több klasszikus téma feldolgozása is megtalálható: Bizet Carmenje mellett, a Csongor és Tünde, Shakespeare Lear királya és Mozart Varázsfuvolájának parafrázisa is megjelenik. Utóbbi, A varázsfurulya Mozart operája nyomán, de nálunk most magyar néptánccal ötvözzük. Igazán izgalmas dolog, hogy egy kortárs táncfesztiválban hogy jelenik meg a néptánc. Galambos Tibor, aki a Táncszínház elődjének, a Táncfórumnak volt a vezetője, tavaly létrehozta a Millenárisban a Táncosok Ligetét, ahova tizenegy fát ültettek el a színpadi néptánc nagy generációjának köszöntésére. Galambos ezekről az alkotókról készített egy filmet, amit az előcsarnokban fogunk levetíteni a gála előtt.
– A Táncfesztiválon pályakezdő alkotók is bemutatkoznak. Kik kapnak erre lehetőséget idén?
– Idén két izgalmas, tehetséges, nemzetközileg is elismert fiatal művész mutatkozik be. Safranka-Peti Zsófia az elmúlt időszakban számos rangos nemzetközi díjat nyert meg, többek közt a stuttgarti 26. Solo-Tanz-Theatre Festivalt, Rómában megkapta a Corpo Mobile Fesztivál legjobb táncosa díját, elnyerte a Brussels Dance Contest közönségdíját, valamint a Fülöp Viktor táncművészeti ösztöndíjat. Halász Gábor, aki amellett, hogy a drezdai Palucca Egyetemen mesterfokú koreográfus diplomát szerzett, Magyarország legnevesebb társulataival dolgozik együtt, legutóbb a Spid_er című Frenák darab zenéjét szerezte.
– Mennyire építhető be az évadba a fesztivál?
– Tulajdonképpen az egész évadunk arról szól, hogy közel negyven magyar, professzionális társulattal dolgozunk együtt, így a repertoárunk önmagában is nagyon változatos. A fesztivál a különlegessége inkább az, hogy főleg ebben az időszakban találkozhatnak a nézőink a külföldi táncegyüttesek produkcióival, illetve a magyar társulatok erre az időszakra időzítik a premierjeiket. De közel 350 előadást szervezünk az évadban, nincs tömbösítés, minden nap másik társulat érkezik hozzánk, szóval nálunk mindig pörgés van, nem csak a fesztivál időszakban.
– Kinek szól a táncfesztivál a tánc-gourmet-nak, vagy a kezdők is beóvakodhattak?
– A Budapest Táncfesztivál alapvetően egy kortárs táncfesztivál, de a programot minden évben úgy állítjuk össze, hogy mindenki megtalálja a kedvére valót. Idén is nagyon színes palettával készültünk, lesz árnyjáték és vonósnégyes, az egyik előadásunkban felfedezhetik Jim Morrison dalait, választhatnak klasszikus Shakespeare királydrámát kortárs nyelven eltáncolva illetve kiderül, hogy Bizet Carmen-je minden nőben benne lakik és a Varázsfurulyában pedig a magyar népdalé és a néptáncé lesz a főszerep. Azt gondolom, hogy ebben a felhozatalban az ínyencek is megtalálják a csemegéket, de szeretettel várjuk azokat is, akik még csak most ismerkednek a tánc műfajával. A célunk úgyis ugyanaz, hogy mindenki szerelembe essen a tánccal.
