Az idén június 29. és július 2. között megrendezett Dombosfesten számos izgalmas és színes program várja a fesztiválozókat. Keck Mária modern koreográfus, zeneterapeuta a flamenco csodálatos és rendkívül sokszínű világába avat be minket. Tradicionalitás és megújulás, workshopok, stílusok, közösségi és női erőterek, miegymás. A táncművésszel beszélgettünk.
– Rendkívül fiatalon, már kilencéves korodban ismerkedtél meg a flamencóval, amellyel hivatásszerűen foglalkozol mondhatni gyermekkorod óta. Hogyan kerültél kapcsolatba a misszióddal?
– Ez egy olyan kérdés, amelyre nem lehet racionális választ adni, hiszen egy nagyon korai fázisomban történt a találkozás, a felismerés, ráébredés, hogy elemi szinten érint meg a műfaj. Azt még nehezebb megmagyarázni, amikor valami ennyire „idegen” vagy távolivalaki kultúrájától, ráadásul nem is egy populáris műfaj, és mégis így alakul.
– Hogyan jellemeznéd röviden a műfajt?
– Ez egy etnikus műfaj. Az egyik legfőbb vonása az állandó alakulás, növekedés, változás. Folyamatosan új formái, stílusai jelennek meg, állandó dinamizmusban létezik. Nem csupán tradicionális formában van jelen, fuzionál számos tendenciával és irányzattal. Azáltal, hogy mindig képes integrálni a legújabb dolgokat is – mind zeneileg, mind mozgásilag -, folyamatosan friss és kortárs marad. A közösségi faktort is mindenképpen meg kell említenem, ami a kortárs flamencónál kevésbé, azonban a hagyományosnál rendkívül fontos és központi elem. Ez a vonás is nagyon karakterizálja a műfajt. A zene, tánc, ének elegye egy nagyon különleges erejű közösségi kommunikációt eredményez, és ez hihetetlenül izgalmas. Az érzelmesség, a kifejezőerő, a kifejezés szabadsága és intenzitása, az érzelmek széles skálájának megjelenítése szintén központi sajátossága a flamencónak.
– Ez a mélyreható és sokszínű profil egyfajta gyógyító hatást is eredményezhet?
– Szerintem minden zenének és művészi ágnak gyógyító hatása van, így természetesen ennek is.Életörömöt, erőt, vidámságot, megtartó energiát meríthetünk belőlük. Persze vannak kivételes esetek, például, ha valaki versenyez egy tánccal, azt nem feltétlen nevezném gyógyító erejűnek.
– Különböző, izgalmas workshopokat tartasz a flamenco szellemében, amelyek esetében különös hangsúlyt kapnak többek között a közösségi, terápiás és női erőterek. Mesélsz ezekről?
– A hagyományos flamenco workshopokon a műfaj tradicionális technikáját sajátítjuk el. Lassan építjük fel az elemeket, a logikát, a flamenco improvizatív jellegével. Az urban flamenco már egy modern, kortárs megfogalmazása a műfajnak, koreográfia alapú tánc, itt a mai spanyol és latin pop zenéire támaszkodva hozunk létre olyan koreográfiákat, amelyekben a kortárs táncelemek ötvöződnek a tradicionális stílussal. A roma női tánc nevű workshop pedig egy teljesen más világ, ahol különböző roma kultúrákból használunk fel táncokat, a magyar roma táncokhoz társulnak még más, például spanyol, török, indiai, balkáni roma táncok is. Ezeken az alkalmakon elég erős táncterápiás vonal is jelen van, és bár foglalkozunk a technikával, alapvetően a fókusz inkább azon van, hogyan hatnak ránk a mozgás elemei. Erős a közösségi vonal is ezeken a workshopokon, ami a női közösségen, a női energián alapul. A nők egymást támogató terét nyitjuk meg és hozzuk létre közösen.
– Beszélgetés is van ezeken az alkalmakon vagy inkább a mozgásra koncentráltok?
– Mindkettőre figyelmet fektetünk. Fontos verbalizálni, elmagyarázni dolgokat, mert meg is kell érteni, hogyan működik ez az egész, hogyan állnak össze bennünk a komplex mozgásfolyamatok. A beszélgetésre hangsúlyt fektetünk, de azért a nagyobb fókusz a táncra, a mozgásra helyeződik.
– Izgalmas projekttel leszel jelen az idei Dombosfeszten. Mivel készülsz az alkalomra?
– Egy flamenco gitáros társammal közösen alkotott duót viszünk a fesztiválra. Leginkább a saját szerzeményeink lesznek láthatók és hallhatók, ugyanakkor néhány hagyományos dallal is készülünk. Énekkel, tánccal, ütőhangszerekkel leszek jelen, alapvetően egy improvizatív világot mutatunk be, kötöttebb kompozíciókkal.
