Hotzi Mátyás gordonkaművész az MVM Zrt. által támogatott Junior Prima díj zeneművészet kategóriájának egyik díjazottja, aki 2015-ben megnyerte a Popper Dávid Nemzetközi Csellóversenyt. Szólókarrierje mellett saját kamaraegyüttesei vannak és 2018 óta tagja a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak is.
– Mit jelent számodra a Junior Prima díj?
– Óriási megtiszteltetés és egyben meglepetés is, hogy a zsűri beválasztott a díjazottak közé. Egy fiatal pályakezdő zenész ennél nagyobb presztízsű díjat nem kaphatna, ezért nagyon fontos mérföldkő az életemben. Bízom benne, hogy ezáltal minél több koncerten lesz lehetőségem megmutatni magam a közönségnek.
– 2015-ben első helyezést értél el a Popper Dávid Nemzetközi Csellóversenyen, emellett számos mesterkurzuson, nyári akadémián vettél részt. Mi az, amit ezekből az alkalmakból leginkább profitáltál?
– A nemzetközi kurzusokon és versenyeken nagyon sok tapasztalatot tud szerezni az ember, hiszen más nemzetiségű zenészekkel is találkozik, és ezek az élmények mind nagy inspirációt adnak. Én olyankor egy másfajta, sokkal nyitottabb állapotba kerülök, fogékonyabb vagyok az újra. Nagyon hasznosak ezek a megmérettetések, minél többre szeretnék még eljutni 30 éves koromig.
– Kiket tekintesz példaképnek?
– Először is fontos kiemelnem a tanáraimat. Szombathelyen kezdtem csellózni Pálköviné Békefi Cecíliánál, majd Pálkövi Antalnál folytattam a tanulmányaimat, és onnan felvételiztem a Zeneakadémiára, ahol Onczay Csaba növendékeként tanultam. Mindhárman nagy hatással voltak rám, sokat köszönhetek nekik.
Rajtuk kívül Perényi Miklóst említeném, akinek a zeneakadémiai mesterkurzusai szintén nagy hatást gyakoroltak rám.
– A régi nagy előadók közül kiket hallgatsz szívesen?
– Mindig különleges élmény korábbi művészek játékát hallgatni és közben megfigyelni, hogy milyen előadásmódban játszottak egy-egy híres darabot. Például Pablo Casals felvételei a Bach-szvitekből szenzációsak, rengeteget lehet tanulni belőlük. De a híres francia csellista, Paul Tortelier mesterkurzusai is nagyon inspirálóak számomra, melyekhez hozzá lehet férni az interneten.
– Otthonosan mozogsz a kortárs magyar zene területén is, hiszen 2018-ban te mutattad be Balassa Sándor Három tétel gordonkára című művét. Honnan ered ez az érdeklődésed?
– Hat évvel ezelőtt, amikor elsőéves voltam a Zeneakadémián, még távol állt tőlem a kortárs zene. Aztán a tanulmányaim során egyre több ilyen művet hallgattam és tanultam, majd észrevétlenül elkezdett közelebb kerülni hozzám. Rájöttem, hogy a kortárs darabokban nagyobb a mozgástér, szabadabban lehet velük bánni, hiszen még nem kapcsolódnak hozzájuk berögzült előadói módok, szokások. Balassa Sándor darabja mellett például Szokolay Sándor Szonáta gordonkára című művét is játszottam már. Ez egy nagyon ritkán játszott darab, csellisták is alig ismerik, pedig megérdemelné, hogy gyakrabban tűzzék műsorra. Tanárom, Onczay Csaba mutatta be, így különleges élményt jelentett, hogy ő taníthatta meg nekem.
– Fellépsz szólistaként, tagja vagy a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak és saját kamaraegyüttesed is van. Hogyan jött létre az Ingenium Trio?
– Ez egy zongorás trió, amely 2017 őszén alakult meg a Zeneakadémián egy kamaraóra keretén belül. Tagjai a zongorista Moldoványi András és a hegedűs Li Ke. Először Csajkovszkij a-moll zongoratrióját tanultuk meg közösen, ami meghatározó élményt jelentett számunkra. Szoros kötelék alakult ki köztünk.
– Milyen közös fellépéseitek voltak eddig?
– A trió indulása után egy évvel, 2018 nyarán részt vettünk egy hollandiai mesterkurzuson, ahol számos fellépési lehetőséget kaptunk. Szinte minden második nap koncertet adhattunk különböző települések kisebb-nagyobb termeiben, ami nagy élmény és egyben kihívás is volt.
A kurzusnak köszönhetően pedig meghívtak minket az amszterdami Concertgebouw-ba is.
– Az Ingenium Trio mellett más kamaraformációban is szerepelsz?
– Igen, már több éve van egy hárfa-cselló duónk Jenei Erzsébet hárfaművésszel. Ez a két hangszer nem látható gyakran a színpadon, de annál nagyobb a varázsa a közös játék alkalmával. A jelenlegi helyzet kiváló alkalom arra is, hogy hárfa-cselló duó repertoárunkat bővítsük.
– Mi a terved hosszú távon: választanál a szólójáték, a kamarazenélés és a zenekar közül vagy mind a hármat megtartanád?
– Ameddig lehet, próbálom fenntartani az ideális egyensúlyt, mert mindegyik fontos számomra. A Nemzeti Filharmonikusokhoz életem első próbajátéka során vettek fel, és nagyon élvezem a zenekari játékot, teljesen másképp kell ott játszani, mint szólóban.
Egy új tagnak meg kell tanulnia beleilleszkedni abba a hangzásvilágba, amit az adott zenekar képvisel, és ez egy időigényes folyamat.
A kamarazenélésben nagyon otthon érzem magam a hegedű-cselló-zongora formációnkban, és remélem, még sok koncertet adhatunk együtt. Ugyanakkor szívesen játszom szólóban is, abban az embernek több szabadsága van.
– November közepétől újra bezártak a koncerttermek, és csak közvetítésekkel lehet eljutni a közönséghez. Mivel töltöd a felszabadult idődet?
– A zenei életet nagyon megviseli ez az időszak. Én arra használom az időt, hogy ritkábban játszott darabokat tanuljak meg. A következő néhány évben szeretnék még versenyeken indulni, és ezekre érdemes különlegesebb művekből álló koncertműsort vinni. Most bőven jut idő felkészülni a megmérettetésekre.
– A jövő évi koncertek közül mit vársz leginkább?
– Ha a járványhelyzet engedi, 2021 márciusában Gulyás Márta zongoraművésszel fogok játszani a Magyar Rádió Márványtermében. Gulyás Márta a korábbi és a jelenlegi kamaranövendékei közül választott ki hat fiatal csellistát, akikkel Beethoven cselló-zongora szonátáit és a variációkat adja majd elő. Nagy megtiszteltetés, hogy együtt játszhatok vele, úgy gondolom, ez is mérföldkő lehet a pályámon.
* Az MVM Zrt. által támogatott tartalom.
