Grandiózus orgonakoncerttel tiszteleg október 4-én Fassang László és a Müpa a száz éve született Ligeti György munkássága előtt. Az orgonaművészt a különleges fényfestésekkel színesített programról és a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem erre az alkalomra átalakított hangszeréről is kérdeztük.
– Mi annak a jelentősége, hogy Ligeti György születésének 100. évfordulója alkalmából egy tisztán orgonaművekből összeállított koncert is meg tud szólalni?
– Ligeti György kapcsolata az orgonával a hangszer irodalmának egy nagyon is komoly lenyomata. Nem szabad elfelejteni, hogy a kisebb, orgonára komponált darabok mellett az életmű egyik központi alkotása, a koncerten elhangzó Volumnia is a hangszerek királynőjére írodott. Ez a darab egy teljesen újszerű hangszerkezelési technikát, egy merőben új, erre az anyagra kifejlesztett notációt alkalmaz, ami ennél fogva megkerülhetetlen és a centenárium év fontos része kell, hogy legyen.
– Az októberi koncert címe Gigantikus protézis, amely kifejezést maga Ligeti használta az orgonára. Mit jelent ez pontosan?
– Ez egy meglehetősen provokatív, kritikának is értelmezhető megfogalmazás, de ha jobban megnézzük a kontextust, akkor mindjárt kiderül, hogy Ligeti csak az orgonához mint hangszerhez való viszonyunkat szerette volna újradefiniálni. A hangszínlehetőségek gazdagsága mellett a hiányosságok, a hangszer tehetetlensége, merevsége, szögletessége és ezek feloldása érdekelték, az, hogy ezzel a bizonyos óriási protézissel, hogyan lehet megtanulni újra járni.
– A barokk művek és a 20. századi zene párosítása nem újkeletű. Mi az, ami visszaköszön a program-összeállításban?
– A saját improvizációim mellett Frescobaldi és Bach zenéjét társítottam a Ligeti-művekhez. Ligeti maga is megfogalmazza, hogy alkotásaiban, ha nem is konkrét idézeteket, de egyértelmű utalásokat tesz a bach-i orgona-hagyományokra. A Volumnia egyik részletét maga a szerző hasonlította Bach triószonátáinak struktúrájához. Jóllehet, ezt párhuzamot a közönség aligha fogja érzékelni, mégis úgy gondoltam, hogy a G-dúr triószonáta megszólaltatása ily módon kapcsolódhat a Voluminához. Bach G-dúr fantáziája pedig az első és utolsó szakaszban megszólaló extrém gyors repetitív motívumok okán jól rímel Ligeti második etűdjére.
– Az októberi koncert kapcsán az ön irányításával a Müpa komoly hangszerfejlesztésbe is kezdett. Miért volt erre szükség?
– Ligeti Györgyöt komolyan foglalkoztatta az az általa viccesen “tüdővészes orgonának” hívott állapot, vagy hangtartomány, ami úgy alakul ki, ha a sípokba nem áramlik elegendő levegő. Ennek a megvalósítására nagyon sok technika létezik, a 60-as években egy Gerd Zacher nevű orgonaművész – aki egyébként elsőként rögzítette lemezre Ligeti műveit – például egy porszívóval próbálta meg elszívni a levegőt a hangszerből, de olyan is előfordult, hogy Ligeti maga mászott be a hangszer belsejébe és a téglasúlyok helyett saját testével próbálta meg szabályozni a légáramlást, miközben egy tükör segítségével tartotta a kapcsolatot a játékossal. A Müpa orgonáján mi most az azóta már egyébként elterjedt megoldást, egy frekvenciaváltó használatát teszteljük, mely lehetővé teszi az orgonista számára, hogy játék közben a lábával szabályozza az orgona szélnyomását. A fejlesztést alapvetőn Ligeti első etűdjében hallhatja majd a közönség, melynek megszólaltatásához ez az eszköz elengedhetetlen. Elvarázsolt, egészen titokzatos hangtartományokat tudunk majd létrehozni. Kicsit olyan érzés lesz, mintha egy fantom orgona szólna az eredeti helyett.
– Az előadáshoz fényfestés és különböző vizuális elemek is társulnak. Ezt hogyan kell elképzelni?
– Ez alapvetően nem előzmény nélküli, hiszen régebben több ilyen koncert volt már a Müpában. Az előadáshoz Besnyő Dániel és Kiss Patrik közreműködésével egy komplett fénykoncepciót alakítunk ki, melynek részeként különböző nézőpontokból világítjuk majd meg magát a hangszert úgy, hogy a látvány szervesen reflektáljon az elhangzottakra.
– A mostani fejlesztés a későbbiekben is hozzá tud majd adni a Müpában megszólaló orgonaélményhez?
– Minden, amit átalakításnak, fejlesztésnek hívunk hosszú évek folyamatos munkája, melynek soha nincs igazán vége. A Müpa orgonáján is egy team dolgozik folyamatosan, köztük Rubik Ernő Zoltán zeneszerző, informatikus barátom, aki a hangszer számítógépes vezérléséhez készít különböző programokat. A mostani eredményeink elsősorban az experimentális orgonazenéhez tudnak kapcsolódni, illetve új kapukat nyitnak az improvizációhoz és az új darabok születéséhez. Ligeti szellemiségéhez szervesen kapcsolódik az orgona határainak kitágítása, aki még 1968-ban számos ötletet fogalmazott meg a hangszer továbbfejlesztéséhez. Most ezekből kap egy kis ízelítőt a Müpa közönsége.
