Eötvös Péter Kossuth-díjas zeneszerző, karmester, zenepedagógus, a Magyar Szent István-rend kitüntetettje, a kortárs zene kiemelkedő alakja 1944. január 2-án született Székelyudvarhelyen.
Eötvös Péter kiskorától tanult zongorázni, gyermekként Bartók Béla művei jelentettek számára meghatározó zenei élményt. Kodály Zoltán tizennégy évesen a különleges tehetségek osztályába vette fel a Zeneakadémiára, ahol zeneszerzői tanulmányokat folytatott, 1966-tól ösztöndíjjal Kölnben tanult karmesternek.
Zenei pályáját a Vígszínház zenei vezetőjeként kezdte, 1963 és 1971 között film- és színházi zenéket komponált (ő írta Szabó István Álmodozások kora, Makk Károly Macskajáték, Sára Sándor Tüske a köröm alatt című alkotásainak zenei anyagát és a kísérőzenét Az ember tragédiája Major Tamás rendezte előadásához). 1968-tól 1976-ig a Stockhausen Ensemble tagja, 1978 és 1991 között a Pierre Boulez által alapított Ensemble InterContemporain művészeti igazgatója volt.
Karmesterként az elmúlt évtizedekben a világ legnagyobb zenekarait, többek közt a Berlini, a Müncheni, a Londoni és a Bécsi Filharmonikusokat dirigálta rendszeresen, első vendégkarmestere a Budapesti Fesztiválzenekarnak és a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak. A leghíresebb operaházakban és a világ legjelentősebb fesztiváljain vezényelt, a legnagyobb rendezőkkel dolgozott együtt.
Saját karmesteri és zeneszerzői módszeréről így vall:
„Sohasem vezényelek kotta nélkül, mert nincs zenei memóriám. (Nevet.) Egy partitúra oldal látványa és a belső hallásom kétféle viszonyban áll egymással: vagy látom a kottát és annak a komplex hangzása megjelenik a belső hallásomban, vagy fordítva: amit zeneszerzőként a belső hallásommal hallok, azt írom le ceruzával a papírra, ami attól kezdve látvánnyá válik, tehát megint hallom. Számomra nagyon hasznos ez a jelenség, mert így mindig tiszta fejjel tudok komponálni, nincs benne „más” zene, csak az, amire éppen én gondolok.”
1991-ben létrehozta a Nemzetközi Eötvös Intézet Alapítványt, majd 2004-ben az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítványt a pályakezdő zeneszerzők és karmesterek támogatására. Több külföldi zeneművészeti főiskolán tanít, rangos fesztiválokon tart szemináriumokat, rendszeresen visszatérő professzora volt a szombathelyi nemzetközi Bartók-szemináriumnak. A Budapest Music Centerben, amely alapítványának is helyet ad, rendszeresen szervez nemzetközi mesterkurzust karmestereknek és zeneszerzőknek.
Az egyik legismertebb kortárs zeneszerzőt elektroakusztikai és karmesteri tapasztalatai vezették el az operaíráshoz.
A Csehov Három nővére nyomán készült első művét 1998-ban Lyonban mutatták be átütő sikerrel, ő innen számítja zeneszerzői elismertségét. A több zenei díjjal kitüntetett opera ősbemutatójáról – amelyen a három nővért férfi kontratenorok alakították – a Deutsche Grammophon lemezfelvételt készített. A művet azóta számos európai operaházban tűzték műsorra, Budapesten 2000-ben Szabó István rendezésében.
„A Három nővérben a búcsúkat hangzóanyagok képviselik. Az első Tuzenbachhoz, Irina párjához kapcsolódik. Mikor párbajra hívja őt Szoljonij, van egy utolsó beszélgetésük, ezt követően Szoljonij lelövi Tuzenbachot. Ennek a beszélgetésnek – éppúgy, mint a klasszikusoknál – van egy bizonyos témája, ez a búcsújelenet zenéje. A második búcsút a katonák távozása hozza, akiket másik városba helyeznek át. Ez a három nővér számára a világgal való egyetlen kapcsolat elvesztését jelenti.
A harmadik búcsú egy rendkívül fájdalmas pillanat, Versinyin búcsúja Másától. Ez az operában több síkon is megmozgatja az érzelmeket, hiszen a jelenetben Mása férje, Kuligin végignézi a búcsújelenetet, ráadásul mindez azzal van tetézve, hogy Versenyin bár átöleli Mását, de Olga kezét csókolja meg, és Másának csak ennyit mond: „Írjál”, óriási fájdalmat okozva ezzel neki. Harminc év távlatából döbbenetes, hogy egy ilyen produktum létre tudott akkor jönni. A Három nővér sokkal komplexebb, erősebb, logikusabb, mint bármelyik művem azóta. Ez az időszak számomra érzelmileg rendkívül megterhelő volt, sikerének a titka valószínűleg mégis épp ebben rejlik.”
– fogalmazott a darabról Eötvös Péter.
Operáinak alapanyagát irodalmi művek szolgáltatják: Jean Genet művét adaptálta A balkon címmel (2002), Tony Kushner színdarabjából született az Angyalok Amerikában (2004), a Nobel-díjas Gabriel García Márquez regényéből a Szerelemről és más démonokról (2007), a Lady Sarashina (2007) egy 11. században élt előkelő japán költőnő naplótöredékein alapul.
Az Angyalok Amerikában „egy férfiról szól, Priorról, akinek életét derékba töri egy fertőző betegség, az AIDS, elkeseredetten küzd a túlélésért, és képzeletében megteremt magának egy angyalok lakta világot, ahol az angyalok adnak értelmet a létnek, ablakot nyitnak a túlvilágra, a halhatatlanság reményét kínálják. De Prior nagyot csalódik az angyalokban, számon kéri Isten tehetetlenségét az emberi szenvedéssel szemben, és visszatér a földre, hogy küzdjön az emberekért…”
– mesélte egykor Eötvös Péter.
Az ember tragédiája nyomán, Albert Ostermaier német író librettójára íródott Az ördög tragédiája (2010), ennek átdolgozásával született a Paradise reloaded (Lilith) (2013). Több kamaraoperát (Harakiri, Radames) írt, a 2015-ben bemutatott Senza sangue (Vér nélkül) Alessandro Baricco novellája alapján készült.
Számos vokális, zenekari és hangszeres versenyművet is jegyez, s hanglemezei között készült összeállítás magyar népmesékből is.
Zenei példaképeinek önálló darabokat szentelt: egyik művét Pierre Boulez-nek ajánlotta, akitől a vezénylés technikáját sajátította el, s komponált Stockhausen tiszteletére is, akit a zeneszerzésben tart mentorának. Az amerikai rockzenész Frank Zappával is dolgozott együtt, az ő tiszteletére írta Psalm 151 című művét. 2010-ben Schiller egyik esztétikai értekező prózájára komponált vokális művet, 2013-ban volt az ősbemutatója Speaking drums című, Weöres Sándor nonszensz verseire íródott művének és Hommage á Domenico Scarlatti című kompozíciójának, a következő évben a Roland Schimmelpfennig színdarabján alapuló, Az aranysárkány című darabjának.
2015-ben fejezte be az Esterházy Péter szövegére írott Halleluja – Oratorium Balbulum című világi oratóriumát. Ugyanabban az évben jelent meg a Parlando – rubato című kötet, Eötvös Péter és Pedro Amaral portugál karmester, zeneszerző, zenetörténész beszélgetőkönyve.
„Eötvös tökéletesen ragadta meg azt a fajta humort, amit az író képviselt, csak épp verbálisan, és ez nagy dolog. A zene egészen más természetű forma, mint az írott szóé, a zenei humorra másféle törvények vonatkoznak. Haydnnál a humorérzék például meghatározó elem, annyira, hogy rendszeresen hangosan szeretnék nevetni egy-egy szimfóniája hallgatása közben. Persze, Eötvös esetében más volt a helyzet, hiszen ott voltak Esterházy szavai, és a két zseni még fel is erősítette egymás hangját. Ritka manapság az ilyenfajta játékosság, főleg úgy, hogy csontig hatoló mondanivaló van mögötte”
– írta az Oratorium Balbulum kapcsán Szatmári Róbert.
2017-ben mutatták be Multiversum című, orgonára, Hammond-orgonára és zenekarra komponált versenyművét, a berlini Staatsoper felkérésére pedig készült el 2020-ban készítette el Jon Fosse norvég író Trilógia című művén alapuló, Sleepless című opera-balladáját, mely kapcsán így nyilatkozott:
„Egy színházi szerzőnek mindent ismernie kell, minden hatást keresztül kell engednie magán azért, hogy a megfelelő pillanatban el tudja azt helyezni valamelyik művében. Minél szélesebb az olvasmányaim palettája, minél színesebb körülöttem a hangzó kép, annál gazdagabb lesz az az anyag, amit én adok a közönségnek.”
Eötvös Péter művészete elismeréseként megkapta a Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat (1997), 2001-ben neki ítélték a Gramofon Magazin által alapított Magyar Klasszikus Díjat. 2002-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 2003-ban Budapest díszpolgára lett, a következő évben Cannes-ban megkapta a MIDEM zenei fesztivál legjobb élő zeneszerzőnek járó életműdíját, a Frankfurti Zenei Díjat (2007), a magyar kultúra követe címet (2008), valamint a velencei zenei biennále Arany Oroszlán életműdíját (2011). 2015-ben a legmagasabb állami kitüntetést, a Magyar Szent István-rendet vehette át. 2017-ben Prima Primissima díjban részesült, 2018-ban Hazám-díjjal és Németországban Goethe-éremmel tüntették ki. Tagja a francia Művészet és Irodalom Lovagrendjének, a Royal Philharmonic Societynek, a berlini Művészeti Akadémiának és a Svéd Királyi Akadémiának, tiszteleti tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.
Eötvös Péter legújabb, Krasznahorkai László műve alapján készült Valuska című operáját 2023. december 2-án mutatták be nagy sikerrel, mely a szerző első magyar nyelven íródott színpadi műve.
Az új opera kapcsán az ősz folyamán beszélgettünk Eötvös Péterrel, a premierről készült angol nyelvű beszámolónk pedig ide kattintva olvasható.
