Egy világhírű amerikai zenekar, amely fennállásának eddigi 132 évéből 31 esztendőn át magyar művészeti vezetők irányítása alatt muzsikált. Egy rendkívüli presztízsű szimfonikus együttes, amely jelentős művek sokaságának ősbemutatójával büszkélkedhet. Egy nagy hagyományú előadói műhely, amelynek élén a közelmúltig korunk egyik legjelentősebb karmestere állt. A Chicagói Szimfonikus Zenekar január 24-én újra a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem falai között — ezúttal Riccardo Muti vezényletével.
Fontos hangsúlyoznunk a visszatérés mozzanatát, hiszen a Müpában tett első látogatás felejthetetlen emlékeket hagyott maga után. A Chicagói Szimfonikus Zenekar 2005-ben két forró hangulatú estén a legelsők egyikeként lépett fel az újonnan megnyílt épületben. Bizonyára sokan emlékeznek erre a két eseményre, amelyeken — a még vadonatújnak számító Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem birtokbavételének heteiben — Pierre Boulez és Daniel Barenboim vezényelte a zenekart, sőt Barenboim az egyik koncerten szólistaként is fellépett, ráadásul Bartók-zongoraversenyt tolmácsolva. Jelentős fegyvertény volt a fiatal intézmény számára, és az új koncerthelyszín rangját megalapozó esték közé tartozott, amikor az Amerikai Egyesült Államok hagyományosan legjelentősebbnek tartott öt zenekarának egyike „játszotta be” a nem sokkal korábban felavatott terem akusztikáját.
Ami a legendás ötösfogat, a Big Five mítoszát illeti: a hagyomány szerint a New York-i Filharmonikusok, a Bostoni Szimfonikusok, a Chicagói Szimfonikusok, a Philadelphiai Zenekar és a Clevelandi Zenekar az az öt együttes, amelyet az amerikai zenehallgatók „a legmagasabb polcon” tartanak. Nagyjából egy évszázadon át kétségkívül érvényes volt ez a vélekedés. Ma már persze sokan joggal jegyzik meg, hogy nem feledkezhetünk meg a nagyszerű Los Angeles-i Filharmonikusokról vagy a remek San Franciscó-i Szimfonikusokról sem — és persze figyelemre méltók Pittsburgh, Houston, Baltimore szimfonikus együttesei is. De hát nem a rangsor a lényeg, hanem az, hogy ezek a zenei műhelyek sok évtizede kitartóan ott szerepelnek az élbolyban — köztük Chicago szimfonikus zenekara is.
Az együttest 1891-ben alapították, és minden jel arra mutat, hogy nagyon jó lehet ezt a muzsikustársaságot vezényelni, hiszen a zenekar fennállása során több olyan karmester is akadt, aki a szokottnál hosszabb időt töltött el az együttes élén. Ilyen volt a bevezetőben említett két magyar művész, Reiner Frigyes (1953—1962) és Solti György (1969—1991), de hasonlóképpen hosszú ideig dolgozott a Chicagóiak élén Theodore Thomas (1891—1905), Frederick Stock (1905—1942), aki egy egész korszakot fémjelzett, és Daniel Barenboim (1991—2006) is. Rajtuk kívül még olyan muzsikusok vezették az együttest, mint Désiré Defauw, Artur Rodziński, Rafael Kubelík, Jean Martinon és Irwin Hoffman.
A zenekar jelenlegi művészeti vezetője is immár tizenhárom éve vezényli a Chicagói Szimfonikus Zenekart. A nyolcvankét éves Riccardo Muti, a Guido Cantelli Nemzetközi Karmesterverseny 1967-es győztese az elmúlt fél évszázad egyik legjelentősebb dirigense, élő interpretációtörténet. A milánói Giuseppe Verdi Konzervatóriumban Antonino Votto tanította a vezénylés művészetére, ugyanott a Fellini-, Zeffirelli- és Coppola-filmzenéi révén világhírűvé vált Nino Rota zeneszerzés-növendéke volt. Operafelvételei etalonértékűek, ám a szimfonikus zene műfajaiban ugyanilyen otthonos. Pályájának jelentős szakaszát képviseli a milánói Scala élén eltöltött időszak 1986 és 2005 között. A világ összes jelentős zenekaránál megfordult vendégként a Berlini Filharmonikusoktól a Bécsi Filharmonikusokon át London és az Amerikai Egyesült Államok nagy szimfonikus együtteseiig. A Chicagói Szimfonikusoknál végzett munkája 2010-től 2023-ig tartott, 2023-ban a zenekar örökös tiszteletbeli zeneigazgatójává választották.
Története során a Chicagói Szimfonikus Zenekar számtalan kortárs zenemű ősbemutatóját abszolválta, többek közt (időrendben) Glazunov, Prokofjev, Holst, Stravinsky, Milhaud, Kodály, Glière, Casella, Walton, Britten, Bloch, Crumb, Henze, Krenek, Takemitsu, Maderna, Martinů, Tippett, Rihm, Lutosławski, Gershwin, Corigliano, Schuller, Rorem, Panufnik, Foss, Boulez, Carter, Turnage alkotásait ismertetve meg a közönséggel. Ebbe a vonulatba illeszkedik a budapesti fellépés nyitószáma is: az együttes Philip Glass Triumph of the Octagon (A nyolcszög diadala) című kompozícióját szólaltatja meg, amelynek ősbemutatója 2023. szeptember 28-án volt. Glass alkotását az a beszélgetés ihlette, amelyet a zeneszerző a karmesterrel, Riccardo Mutival folytatott az itáliai építészet egyik remekéről. Nyolc nyolcszögletű tornyával a pugliai Castel del Monte, ez a titokzatos 13. századi várkastély már a gyermek Riccardo Muti képzeletét is megbabonázta, élete egyik meghatározó építészeti élményévé válva. A nyolcas szám bűvöletében keletkezett új művét Philip Glass Riccardo Mutinak ajánlotta.
A műsor további része éppúgy Itália varázsa előtt hódol, mint ahogyan Glass műve is ezt teszi. A 21. századi kompozíciót Felix Mendelssohn-Bartholdy itáliai élmények által inspirált Olasz szimfóniája követi, a szünet után pedig ismét az olasz szellem, az olasz temperamentum, az olasz tájak varázsát megéneklő szimfonikus remeklés, Richard Strauss Aus Italien — Itáliából — című korai opusa zárja a különlegesnek ígérkező estét.
