Tan Dun zenéje híd, amely összeköti keletet és nyugatot, a hagyományt és az újítást, az ősit és a modernt. A kínai-amerikai zeneszerző és karmester 2017-ben már járt Magyarországon, akkor az Asszonyok titkos énekei című művét mutatta be. A Bartók Tavasz keretében április 14-én egy hasonlóan különleges alkotással, a Buddha-passióval érkezik.
„A zenémmel történeteket szeretnék elmondani” – mondja Tan Dun. Saját története 1957-ben a délkelet-kínai Hunan tartományban kezdődött, ahol gyermekkorát töltötte. Az ekkor szerzett emlékei és tapasztalatai a mai napig meghatározóak művészetében. Lenyűgözték a rituális szertartások, amelyek során megélése szerint a hangokból és a zenéből történetek bomlottak ki. „Nem voltam biztos abban, hogy ez zene-e egyáltalán vagy valamiféle játék a lélekkel, az álmokkal.”
Kilencéves volt, amikor kezdetét vette a kulturális forradalom, amely alatt rizsföldeken végzett kényszermunkát. Míg társai ezt szenvedésnek élték meg, ő ebben a helyzetben is megtalálta a módját, hogy azzal foglalkozzon, ami a legjobban vonzotta – a zenével. Ekkor kezdte el leírni a faluban hallott dallamokat, a földeken dolgozó munkásokból pedig zenekart alakított, akikkel fazekakon és lábasokon zenéltek. Ebben az időszakban ismerkedett meg a tradicionális kínai hangszerekkel is.
1973-ban a Philadelphiai Zenekar a kulturális forradalom alatt első nyugati zenekarként látogatott Kínába. Tan Dun ekkor találkozott először a nyugati klasszikus zenével, ami teljesen lenyűgözte. „Megdöbbentett ez a zene, olyan hangos volt, olyan egyenes. A mi zenénk teljesen más, olyan, mint a kalligráfia.”
Három évvel később, a kulturális forradalom végével számára is új lehetőségek nyíltak meg. Ekkor, 19 évesen költözött Pekingbe, ahol megkezdte konzervatóriumi tanulmányait. Ebben az időszakban olyan zeneszerzők hatása alá került, mint Bartók, Sosztakovics és John Cage, aki később a mestere is lett. Tíz Pekingben töltött év után ösztöndíjat nyert a Columbia Egyetemre, így pályája 1987-től New Yorkban folytatódott, amelyet azóta is otthonának tekint. „Kínától kaptam az életem, de New York az otthonom. Ez az ország, ez a város adott meg nekem mindent – itt ismertem fel, hogy honnan jöttem” – mondja. „Nagyon sokat tanultam John Cage-től, rengeteget segített abban, hogy valódi kínai zeneszerzővé váljak.”
Már a Columbia Egyetemen töltött évek alatt megírta első operáját, amit később olyan művek követtek, mint a Marco Polo vagy a Placido Domingónak írt Az első császár. A legnagyobb sikert azonban a filmzenék hozták meg számára, Ang Lee Tigris és sárkány című filmjének zenéjéért 2000-ben Oscar-, Grammy- és BAFTA-díjat is nyert.
Művészetében arra törekszik, hogy egységet teremtsen, műveiben egymást kiegészítve jelennek meg a keleti és a nyugati zenei hagyományok, valamint a tradicionális és modern megoldások. „Az én nyelvem a zene. A nyugat és a kelet számomra olyanok, mint különböző beszédmódok – vagy olyanok, mint a főzés. (…) Olyan unalmas lenne, ha arra kérnének, hogy mindig ugyanabban az egy stílusban főzzek” – vallja.
Különleges módon kapcsolódik a természet és a mindennapi élet hangjaihoz is, a víz csobbanásában és a nagyváros zajában egyaránt meghallja a zenét. Több művet is komponált szerves anyagokra, így van például, hogy vízzel teli tálakból, kövekből vagy fazekakból varázsol hangszert. Nem riad vissza a modern világ és technológia által kínált lehetőségektől sem. 2008-ban a Google felkérésére komponálta meg az Internet szimfóniát, amelyet a YouTube Symphony Orchestra játszott el, valamint adott már olyan koncertet, ahol a közönség egy mobilapplikáció segítségével járult hozzá a mű megszólalásához.
Egyedülálló műveinek sorába jól illik a Bartók Tavasz keretében Magyarországon bemutatkozó Buddha-passió is, amelyet 2018-ban a Drezdai Zenei Játékok, a New York-i Filharmonikusok, a Los Angeles-i Filharmonikusok és a Melbourne-i Szimfonikus Zenekar felkérésére készített el.
A komponálást megelőzően Tan Dun hosszabb időt töltött a nyugat-kínai Makao-barlangokban. A művet az itt található falfestmények, valamint ősi írások és zenei lejegyzések inspirálták, emellett épít Bach passióinak zenei hagyományára is.
„Az elmúlt kétezer évben mindig nyugati passiókat hallottunk, ez az első, ami keletről jön”
– mondta a Buddha-passióról a szerző.
A mű Magyarországon a Concerto Budapest és a Magyar Rádió Énekkara előadásában kerül bemutatásra, a szerző, Tan Dun vezényletével. Az angol és magyar felirattal ellátott mandarin és szanszkrit nyelvű szcenírozott koncert rendezője Káel Csaba, a látványtervező Szendrényi Éva, az animációt pedig Besnyő Dániel készítette.
