Paláncz Daniéla Szixtina az előkelő ifjú hölgy, Isabelle szerepében debütált az áprilisban hatalmas sikerrel bemutatott Frank Wildhorn-musicalben, a Carmenben, a Budapesti Operettszínházban. A Pesti Broadway Stúdió végzős növendékének sokoldalú tehetségéről a közönség a Túl a Maszat-hegyen című családi musicalben is meggyőződhet, hiszen a Kálmán Imre Teátrumban látható előadásban a Bús, piros vödör és a Paca cár mellett Morzsányi Géza karakterében is színre lép.
– Hogyan fertőződtél meg a zenés színházzal? Mi indított el ezen a pályán?
– Egészen kicsi gyerekként láttam a Macskák című musicalt, és a szüleim úgy emlékeznek, hogy az előadás után megjegyeztem: „Én is ott szeretnék lenni!” Ők pedig szerencsére támogattak ebben, és kerestek nekem egy drámaszakos iskolát. Így kerültem hatéves koromban a Madách Tánc- és Színművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskolába, ahol később színházi táncos végzettséget szereztem. Részt vehettem a Madách Színház két darabjában is, az egyik a jubileumi Macskák-előadás volt, ahol kismacskaként tűntem fel és ami rendkívüli élményt jelentett nekem, a másik pedig a József és a színes, szélesvásznú álomkabát, amelyben a gyermektánckarnak és a gyermekkórusnak is tagja voltam. A tánc mellett természetesen az általános iskolától kezdődően tanultam énekelni, a gimnáziumban pedig már magánénekórákra jártam, és hétéves koromtól zongorázom is.
– Ezt az erős elhivatottságot semmi nem törte meg?
– Vannak bizonyos adottságaim: nem vagyok egy tipikus égimeszelő, valamint, nem is vagyok kifejezetten madárcsontozatú alkat. Ezekkel együtt élni és el kell fogadni. Az évek folyamán kikristályosodott előttem, hogy mindez akár az előnyömre is válhat, másrészt soha nem tudtam elképzelni az életemet másként, mint színész, és sosem gondoltam, hogy más irányt vehet az életem.
Hogyan kerültél a Pesti Broadway Stúdióba?
A gimnázium után egy évig egy kortárs modern tánc társulatban dolgoztam. Természetesen többször jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Kiss-B. Atilla és Homonnay Zsolt operett-musical szakos osztályának felvételijén a harmadik rostáig jutottam. Ez hatalmas doppingot jelentett, és megerősített abban, hogy van helyem a színészi pályán. Nyilván fel kellett dolgoznom, hogy a harmadik fordulóban kiestem, de hamar beláttam, hogy hiába a táncos háttér és az énektudás, a színészet további tanulmányokat igényel. A Kiss-B. Atillától és Homonnay Zsolttól kapott pozitív visszajelzések miatt is felvételiztem a Pesti Broadway Stúdióba. Az itt töltött évek alatt rengeteget fejlődtem és nagyon sok pozitív élményt szereztem. Azt hiszem, minden szempontból megértem arra, hogy elkezdjem a pályát.
![Lipics Franciska és Paláncz Daniéla Szixtina - fotó: Janus Erika](https://papageno.hu/wp-content/uploads/2024/07/Lipics-Franciska-es-Palancz-Daniela-Szixtina_foto_Janus-Erika.jpg)
– Mennyire volt könnyű a tánc világából átlépni a zenés színház komplex világába?
– Hasonlónak tűnik a két terület, de közben hatalmasak a különbségek. A táncosok sok esetben „katonák”: megtanuljuk a koreográfiát, és azt a lehető legjobb képességünk szerint estéről estére reprodukáljuk. A színészetben ezzel szemben elsősorban magamból kell építkeznem: az élményeimre, az élettapasztalataimra, az érzéseimre és a saját gondolataimra hagyatkozva, a saját személyiségemből kiindulva építem fel a karaktert, természetesen a rendező iránymutatásaival együtt.
– Kik voltak azok a tanárok, mesterek, akik irányítottak, bíztak benned?
– A két osztályfőnököm, Kiss-Balbinát Judit, illetve Dénes Viktor segített a legtöbbet. Nagyon különbözőek például a tanítási módszerükben, mégis közösen, egy utat járnak, és ez az osztályunknak rendkívül nagy szerencse volt. Viktor szeretett minket bedobni a mély vízbe. Az első évben például popdalokkal foglalkoztunk: először csak a szöveggel, abból építettünk jelenetet, majd ezt a szituációt a zenére adaptáltuk. Izgalmas és kreatív munka volt, de teljesen más, mint Tanárnővel, aki az óráin máshonnan közelített: a térkezeléstől, a tárgyak metamorfózisától indultunk és így épült tovább a színpadi folyamat, ami hallatlanul értékes tudásanyagot jelentett számunkra. Hála Istennek két teljesen különböző vizsgadarabot rendeztek az osztályunknak, ami azért is hasznos, mert más-más oldalukat tudtuk megmutatni.
Tanárnővel egy mély drámát, Federico García Lorca Bernarda Alba házát vittük színpadra úgy, hogy a Lorca-darabba beépítettük az azonos című musical dalait. Kemény munka volt, komoly koncentrációt igényelt, a próbafolyamatban igazán mélyre kellett ásni önmagunkban, kivételes lelki utazás volt mindannyiunknak. Viktor ezzel szemben egy zenés családi darabot választott, a Túl a Maszat-hegyen-t, amit nagy örömünkre az Operettszínház is a repertoárjára vett. Ez ugyancsak másféle feladat volt, műfajban, stílusban és formailag is, így valóban széles skálát megmutathattunk abból, amit az évek alatt elsajátítottunk az Operettszínház stúdiójában.
![Paláncz Daniéla Szixtina balról a harmadik a képen - fotó: Janus Erika](https://papageno.hu/wp-content/uploads/2024/07/palanczdaniela-1024x619.jpg)
– És az Operettszínház nagyszínpadán is debütálhattál.
– Így van, Kiss-B. Atilla főigazgató úrnak és Homonnay Zsolt rendező úrnak köszönhetően szerepet kaptam a Carmenben. Rendkívül hálás vagyok, hogy megadták nekem ezt a lehetőséget, mert rengeteget tanultam a próbafolyamat során. Itt tapasztaltam meg igazán a gyakorlatban a színpadi energia jelentőségét. Azt is rendkívül érdekes volt megfigyelni, hogy a három szereposztás mennyire máshonnan fogja meg az adott szerepalakot, és a rendezésben ezek a különböző, személyes fókuszpontok hogyan jelennek meg. Szerettem „csak úgy” nézni a próbákat, figyelni Zsolt instrukcióit, még ha nem is voltam színpadon: már ez is hatalmas élmény lett volna, de így, hogy szerepet kaptam az előadásban, még többet jelentett. Úgy érzem, rengeteget fejlődtem ez alatt a néhány hónap alatt.
– Hogy élted meg a premiert?
– Természetesen nagyon izgultam, hiszen most szólaltam meg az Operettszínház nagyszínpadán először! Érdekes tapasztalat volt, hogy amint beléptem a színpadra, azonnal elmúlt. Aztán kimentem és a következő jelentig ismét átjárt, a színpadon lenni viszont felemelő élmény volt. Remélem, ezt a nézők is megérezték.
– Lassan vége az évadnak és az iskolának, jön a nyári szünet. Mi vár rád ősszel?
– Hatalmas öröm számomra, hogy augusztus 1-től csatlakozhatok az Operettszínház Ensemble-jához. Játszom a Carmenben és a Túl a Maszat-hegyen is repertoáron marad, és jelenleg éppen Az Orfeum mágusából az egyik Barrison lány szerepét tanulom. Augusztustól pedig jön a többi darab, és bízom benne, hogy új feladatok is megtalálnak.