A Ludwig Múzeum Egyensúlyban című időszakos kiállításának fókuszában a közösség ereje, az emberek közötti kapcsolat és a kommunikáció áll.
Ahogy belépünk a kiállítás első és egyben legnagyobb termébe, rögtön megállít minket a levegőben lebegő ingek köralakban összefonódó csoportja, Krassimir Terziev, bolgár művész alkotása. Ismerős, mégis idegen a látvány. Miről szól ez a mű?
A Táncra fel! Ruhák a kollektív élethez című installáció 1996-ban készült, amikor Bulgáriában politikai és gazdasági káosz uralkodott. Ez a helyzet arra késztette az eredetileg festőnek készülő Terzievet, hogy új művészeti kifejezési formákat keressen, ez a munka az egyik első installációs alkotása. Nyolc fehér inget láthatunk az ujjuknál összevarrva, a plafonról lelógatva, amelyek így egy kört formáznak, ami értelmezhető nosztalgikus visszaemlékezésként a horo nevű tradicionális bolgár népi körtáncra, amely sok más kultúrában is megtalálható. Míg az együtt táncoló, összekapaszkodó emberek a fizikai valóságot éreztetik, a levegőben lebegő fehér ingek éteri jellege álomszerűvé teszi a művet.
Valóságosság és álomszerűség találkozik egy ünnepi és emelkedett pillanatban.
Ám a művész elmondása szerint másképp is értelmezhető az installáció: a fehér ingek ugyanis a kényszerzubbonyra is utalhatnak, amelyben az ember karjai kötve vannak, így nem tud szabadulni. Terziev installációja a kilencvenes évek Bulgáriájának ellentmondásos állapotára utal, amely ekkor még mindig egy elzárt posztkommunista ország volt.
Ebben az időszakban nyújtott egyfajta stabilitást a népművészet, például a tradicionális körtánc. A művész szavaival élve, jó élmény egy körtánc részese lenni, amely mindenkit egyenlő módon magába foglal, ugyanakkor mindent kizár, ami a körön kívül esik, és „a gyönyörű tánc könnyen delíriummá válhat, kiszabadítva az embert a valóságból”.
