Idén online kerül megrendezésre a nagy hagyománnyal rendelkező, innovatív értékeket képviselő Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál. A fesztivál alapítójával, a Balázs Béla-díjas Sós Ágnes filmrendezővel beszélgettünk.
– Hogyan zajlik idén a fesztivál az online térben?
– Úgy érzem, hogy amennyit a vírushelyzet miatt veszítünk, annyit nyerünk is. Nem hagyjuk magunkat legyűrni! A közösségi élményt el kellett engednünk ebben az évben, de kitaláltunk olyan kreatív ötleteket, amelyek az online térben is maximális élményt nyújthatnak. Óriási előnye a jelenlegi helyzetnek, hogy Magyarországon bárkihez elérhetnek a filmek. A megszokott öt mozitermes vetítések helyett idén az online térben szerepel majd a 30 versenyfilmünk. Eddig minden évben már hetekkel a vetítések előtt elfogytak a jegyek, így viszont bárki megtekintheti az alkotásokat – ez elképesztő ajándék.
A filmek a fesztivál időtartama alatt a premierjük után végig, március 10. éjfélig elérhetőek,
tehát ha valaki éppen nem tud megnézni, mondjuk szerdán négykor egy filmet, ezt később pótolhatja. A premier vetítések után közvetlenül indulnak a filmekhez kapcsolódó beszélgetések a legkülönfélébb, izgalmas látásmódú szakemberekkel.
– Hogyan képzeljük el ezeket a beszélgetéseket?
– Az adott témában releváns személyek vitatják meg egy-egy film témáját, történetét és a hozzá kapcsolódó milliónyi felvetést, problémát. A beszélgetések résztvevői többek között a rendezők – a filmek civil nagykövetei, témájának tudorai, szerelmesei, érintettjei. Csonka András színművésztől kezdve Erdei Zsolt ökölvívó világbajnokon át Orvos-Tóth Noémiig, Al Ghaoui Hesnáig, Barát Katalin anorexia-szakértőig nagyon színes lesz a meghívott vendégek palettája.
Producerek például arról mesélnek majd, hogy mit is jelent ma Magyarországon ez a hivatás, milyen kihívásokkal szembesülnek itthon és nemzetközi színtéren, mennyire könnyű vagy komplikált büdzsét szerezni egy-egy produkcióra.
Diákokat is bevonunk a beszélgetésekbe, sőt, diákzsűrink is van. Nagyon fontos, hogy a fiatalok hírét vigyék a filmekben felmerülő témáknak, hogy a valóságról lássanak filmeket, méghozzá művészi, érzelmeikre ható megformálásban, hogy egyáltalán megismerjék ezt a műfajt, hiszen e témák részei az életünknek.
– Milyen szempontok mentén választottátok ki a 30 versenyfilmet?
– Mindössze annyi volt a szempontunk, hogy legyen jó a film, ragassza oda a képernyő elé a nézőt. Nem alkuszunk meg! Csak tényleg minőségi filmet tűzünk műsorra, nálunk nincsenek „töltelék produkciók”.
Zseniális, kiemelkedő, kreatív dokumentumfilm egy évben maximum 8-10 születik. Gyártani sokkal többet gyártanak és forgatnak, a mi szempontunk pedig pontosan az, hogy a legjobbakat találjuk meg. Sokszor az sem érdekel bennünket, ha kihagyunk egy Oscarra vagy Európa-díjra jelölt filmet, mert nem rendelkezik feltétlenül azzal az ütős, erős üzenettel, ami életre szóló élményt adhat. A néző ne úgy álljon fel a film után, hogy el tudja felejteni, amit látott.
Ezeket a filmeket soha ne lehessen kialudni! Ez a legfontosabb szempontunk.
– Hogyan épül fel az idei fesztivál?
– Minden évben tartalmi csoportokba osztjuk a filmeket, fantázianevek alapján. Az idei szekcióink: „a szeretet birodalma”, „a gonosz birodalma”, „a remény birodalma”, „a megbocsátás birodalma”, illetve van még egy magyar filmes és egy diákfilmes szekció is. Ezekből választja ki a 28 fős, nemzetközi zsűri azokat a nyertes alkotásokat, amelyek pénzjutalomban részesülnek.
– Hogyan tudjátok honorálni a zsűri munkáját?
– A fesztivál büdzséje nem elegendő ahhoz, hogy fizetni tudjuk a felkért szakembereket, de az ügy és az érték annyira fontos, hogy a legtöbben gondolkodás nélkül elvállalják a megbízást. Magam is sokszor zsűriztem komoly presztízzsel rendelkező fesztiválon, ahol nem járt honorárium a munkámért. Ez egy ilyen szakma. Vagy szívből, hitből, elhivatottságból csinálja az ember, vagy sehogyan sem.
– Milyen alkotásokkal találkozhatunk az idei vetítések alkalmával?
– Elképesztő jó filmek lesznek, extrém szituációkkal. Találkozhatunk például sztriptíztáncossal, aki a volt sztálinista tábornok nagyapjával él (A sztriptíztáncos és a tábornok), de olyan festőművésszel is, aki összeismerkedik azzal az emberrel, aki ellopta a képeit. Barátok lesznek, sőt, végül meg is festi őt (A festőművész és a tolvaj). Az Együtt a ringben című, két amerikai boxoló kisfiúról szóló történetet vagy tíz évig forgatták. Amikor egyikük drogdíler lett, a kamera egy amerikai börtönbe is követte. Gyilkosság, agresszió, erőszak, függőség: egy olyan világba nyerhetünk részletes betekintést, amellyel manapság a napi hírekben gyakran találkozhatunk.
Láthatunk filmet – az egyetlent és valószínűleg az utolsót – Gorbacsovról is, aki magányos, idős emberként jelenik meg otthonában, és nagyon nem az a képünk, emlékünk róla, amelyet a film láttat (Gorbacsov.mennyország). A nyitófilmünk (Nem vagyok egyedül) pedig például arról szól, hogy egy fecske is csinálhat nyarat. Egyetlen ember elindíthat egy lavinát, amelynek a végén megdőlhet egy korrupt diktatúra.
Van LMBTQ filmünk is (Kislány vagyok). Képzeljünk el egy nyolcéves kislányt, aki valójában fiúnak született, egy fiú bőrében él. Hogyan érvényesül, milyen problémákkal kell megküzdenie még egy olyan, viszonylag haladó, nyitott országban is egy ilyen gyereknek, mint amilyen Franciaország? És milyen kemény kihívások elé állítja ez az édesanyját, akinek nap mint nap azért kell küzdenie, hogy kisfiát kislánynak fogadják el.
– Ahogy említetted már, a személyes kontaktus, a közösségi élmény idén elmarad…
– …Ezt szerintem a zsűri és a külföldi vendégek sínylik meg a legjobban. Gondoljunk bele, itt van egy filmes, aki lehet, hogy megcsinálta élete legnagyobb filmjét, és nem tud vele fesztiválokra járni, olyan tapasztalatokkal, networkinggel gazdagodni, ami iszonyú fontos ebben a szakmában. Hatalmas inspiráció, fejlődés rejlik egy-egy ilyen eseményben. Én a korábbi filmjeimmel – például Szerelempatak vagy Láthatatlan húrok – bejártam a világot. A mi fesztiválunk egyik legfontosabb szempontja, hogy a külföldi vendégeink jól érezzék itt magukat. A zsűri számára idén csak a munka marad: filmet nézni, dönteni. Nem látják az országot, nem látják Budapestet. Nem tudnak kikapcsolódni és a kollégákkal ismerkedni, beszélgetni.
– Változott a dokumentumfilmek iránti érdeklődés az elmúlt évek során, amióta megrendezésre kerül a BIDF? Mennyire nyitott a hazai közönség ezekre a típusú társadalmi tükrökre?
– Amikor 7 éve elkezdtük ezt a fesztivált, már akkor nagyon nagy nézőszámmal mentek a vetítések, azóta ez a tendencia pedig csak tovább erősödött. Óriási energiákat fektetünk abba, hogy elérjünk a közönséghez, és valóban minőségi alkotásokat mutassunk be. Millió kreatív ötlettel szolgáljuk őket. Aki egyszer eljön erre a fesztiválra, soha többet nem kell már meggyőzni arról, hogy ez egy jó dolog. Pontosan tudja, hogy mélységekkel teli kikapcsolódás vár rá. Óriási előnye a jó – hihetetlen érzékenységgel és remek dramaturgiával kompontált – dokumentumfilmeknek, hogy az igazság, a valóság ábrázolása mellett művészi élményt is nyújtanak.
Az emberek igenis igénylik a minőségi szórakozást, és rajtunk a felelősség, hogy ilyen élménnyel szolgáljunk.
A 2021. március 1. és 10 között zajló online filmfesztiválon a premiervetítések után a filmek továbbra is elérhetőek lesznek a fesztivál teljes ideje alatt a nagyközönség számára országosan.
A versenyfilmek a fesztivál honlapján, az élő beszélgetések pedig a YouTube-on érhetőek el.
A filmeket 990 Ft-os egységes jegyáron lehet megtekinteni 24 órán keresztül. Továbbá rendelkezésre áll a bérlet, a támogatói bérlet, valamint a csoportos jegy (iskolák, iskolai csoportok részére) megvásárlásának lehetősége is.