A Pilinszky100 jubileumi irodalmi sorozat keretében Pilinszky János és Székesfehárvár kapcsolatát bemutató online program felvétele kapcsán került elő egy negyven éve lappangó keményfedeles füzet. A kéziratban jegyzeteket és Pilinszky János többoldalas álomleírásai is fennmaradtak.
Országos méretű rendezvénysorozattal emlékezik Pilinszky János születésének 100. évfordulójára a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Petőfi Irodalmi Ügynökség. Az egy egész éven át tartó centenáriumi rendezvénysorozat Juhász Anna irodalmár vezetésével mutatja be a XX. századi magyar irodalom egyik legnagyobb költőalakjának sokrétű életművét.
Hogyan kell, és miért érdemes Pilinszkyt olvasni 2021-ben? Ennek megválaszolására tesz kísérletet a centenárium központi eseménye, a Pilinszky 100 fogalom / centenáriumi szószedet. Az online irodalmi beszélgetéssorozatban, mely a tervek szerint kéthetente jelentkezik majd összesen húsz epizóddal Juhász Anna egy-egy írót, irodalomtörténészt, zenészt vagy épp színészt lát vendégül, akikkel Pilinszky költészetének személyes és jelenkori értelmezési lehetőségeit bontják ki. A beszélgetések alkalmával a meghívott vendég összegyűjt öt-öt szót vagy fogalmat, ami bekerül a jubileumi szószedetbe. Így 2021 végére összeáll az a százas lista, ami a későbbiekben iránytűként utat mutathat Pilinszky János műveinek megértéséhez.
A centenáriumi beszélgetéssorozat hetedik adásában Czinki Ferenc író, szerkesztő, kritikus és Pallag Zoltán költő, író, szerkesztő, régész mesélt a költő fehérvári kötődéseiről és a Pilinszky és Fehérvár című kiállításról, amelyet még 2015-ben tartottak a Szent István Király Múzeumban. Szó esett olyan szimbolikus helyszínekről, mint Pilinszky kedvenc kávézója és otthona.
„Pilinszky ezt a kisvárosi Fehérvárt szerette”
„… Szerette az itteni embereknek és barátoknak a pestiek számára ismeretlen finomságát, amellyel
elfogadták és tisztelték otthona zárt magányát: csak a közeli sarokig kísérték, szemérmesen elkerülve, hogy lássák, melyik kapun lép be aztán.
A zavartalan csöndet szerette sűrűn befüggönyözött ablakai mögött, azt, hogy következmények, akárki tolakodó kíváncsisága nélkül élhetett” – írja Kovács Péter művészettörténész, a költő unokaöccse Pilinszky közelében című, összefoglaló kötetében, amelyből kibontakozik Pilinszky élete, gyermekkora és a fehérvári művészeti élet is.
Kovács Péter és felesége, Kovalovszky Márta, aki szintén művészettörténész, az 1960-as évek elejétől szerveztek ikonikus kiállításokat a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban. A Pilinszky számára fontos alkotók – Korniss Dezső, Ország Lili vagy Kondor Béla – tárlatait pedig rendre a költő nyitotta meg.
Pilinszky mondhatni, hazajárt a városba,
lakott a Budenz-házban, legtöbbször azonban Kovács Péterék Jókai utcai otthonában látták vendégül. 1980 nyarán, anyai nagyanyja halálakor költözött végleg a Királyok városába, ahol 1981 májusában bekövetkezett haláláig élt. Barátokra, nyugalomra, békére és „otthonra” talált, távol a zajtól. Életének utolsó hónapjait csöndesen tölthette el otthonában, egy tízemeletes panelház hatodik emeleti garzonlakásában.
Bokrosné lakása nem kiadó
A centenáriumi év szervezői nemcsak gondolatiságban, hanem a valós térben is megidézik a költőt. Juhász Anna exkluzív videósorozata olyan vidéki és külföldi helyszínekre kalauzolja el hamarosan vendégeivel a nézőt, amelyek Pilinszky számára nagy jelentőséggel bírtak, mint például a Vas megyei Velem és Szombathely, Székesfehérvár, vagy éppen Róma.
Az első videós irodalmi útja forgatásakor Pilinszky utolsó lakásában járt. „Pár napja még azt hittem, csak városi felvételeket tudok majd készíteni a séta alkalmával. A székesfehérvári élő bejelentkezésünk után azonban megkeresett Bokros Judit újságíró, akinek édesanyja, Bokros Jánosné, Pilinszky egykori főbérlője. Az is kiderült, hogy még ma is abban a lakásban lakik, amit egykor a költőnek kiadott. Jeleztem, hogy szívesen váltanék pár szót az édesanyjával” – meséli az irodalmár.
A találkozó előtt „Judit elmesélte, hogy édesanyja előző este – a fotóalbumok között kotorászva –
egy addig sosem látott füzetet talált, tele feljegyzéssel, Pilinszky kézírásával.
A füzetet senki nem látta korábban, még ő, Judit sem. Lehet, hogy irodalomtörténeti pillanat vár a lakásban, egy elfelejtett füzet került elő a sorozatnak és az útnak köszönhetően?” – mondta Juhász Anna, aki ezután szűk egy órát töltött az idős asszonnyal.
Az albérletkeresés nem volt annyira bevett szokás a ’80-as években, mint most. Az akkor pár hónapja házas Bokrosné sem akarta kiadni panellakását, míg a szomszéd nem szólt neki, hogy ki az, aki szívesen beköltözne oda.
„Az utolsó évben Ingriddel még nyár elején, Velemről érkeztek Fehérvárra. Mindketten feszültek, zaklatottak voltak, szüntelen és számunkra érthetetlen, átláthatatlan vitákban egymással. Hetek múltán Ingrid mélyen megbántva utazott el, bátyám pedig kórházba került” – olvasható Kovács Péter kötetében.
Ugyanerről a hangulatról számolt be Bokrosné, aki egy keményfedeles füzetet és Pilinszky János neki címzett levelét is kikészítette az asztalra. Elmesélte, hogy kétszer találkozott a költővel, egyszer 1980 nyár végén, amikor Pilinszky János és felesége, Ingrid Ficheux megtekintették a panellakást. Meg is felelt számukra, ám Pilinszky végül egyedül költözött be. Bár sok támogató barátra talált a városban és a házban, a költő mégis a világtól elzárkózva élt.
Sok zenét hallgatott, amiről a füzet lapjai között található magnók, kazetták és műszaki tárgyak borítói is tanúskodnak.
Talán a betűzött papírok miatt nem tulajdonított nagy jelentőséget a füzetnek az egykori főbérlő. Ennek ellenére megőrizte azt.
„Bébivel az ivóban”
A füzetből több oldalnyi jegyzet került elő a költő kézírásával. Jórészt zenei feljegyzések, azoknak a zenéknek, zeneszerzőknek a listája, akiket hallgathatott. Vannak benne családi utalások, rövidebb és hosszabb bejegyzések is, valamint álmok leírásai. „2-dik álom: Bébivel az ivóban. Havas lépcső. Villa. Fénycsík az ajtó alatt. Vörösmárvány szobor. Fogpaszta-csók. (Tubus)”
Klasszikussá vált költőink kéziratai közül ritkán kerül a kezünkbe ilyen típusú dokumentum. A Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában őrzött, mintegy harminc autográf analekta, levél alapján
nagy biztonsággal állítható, hogy Pilinszky János utolsó kézzel írt jegyzetei vannak a lapokon,
ezt a benyomást a felbukkanás körülményei csak megerősítik. Az irodalomtörténeti szempontból is különleges, megtalált füzet hamarosan a jogörököshöz, Kovács Péter művészettörténészhez kerül, aki az eddig látottak alapján megállapította, a jegyzet „egyértelműen P. J. kézírása.” Csak remélni lehet, hogy a teljes műtárgyegyüttes közgyűjteménybe kerül – és így előbb-utóbb a kutatók és nagyközönség számára is elérhető lesz.
