Vaszilij Kandinszkijt a művészettörténet az absztrakt művészet „kitalálójaként” tartja számon; tény, a ma leginkább elfogadott vélemények szerint 1910-ben ő festett először „semmit nem ábrázoló”, vagyis a nézőre csakis önmagukat jelentő színekkel és formákkal hatni akaró képeket. A művész élete során több országban is élt, sokszor költözött, emiatt ismert munkái közül jó néhányról nem lehetett tudni az elmúlt években, hogy éppen hol vannak, vagy megvannak-e még egyáltalán. Ebben a hónapban viszont két régóta nem látott Kandinszkij-kép is kalapács alá kerül különböző árveréseken.
Vaszilij Vasziljevics Kandinszkij (1866–1944) Moszkvában született, Oroszországban tanult, később Németországba, majd az első világháború alatt Svájcba költözött. A háború után hazatért, a forradalom győzelme után komoly kultúrpolitikai pozíciókat töltött be, ám az 1920-as évek elején a szocreál művészet térhódítása elől újra Németországba emigrált, ahol a Bauhausban dolgozott. 1933-ban, a nácik hatalomra kerülésekor újra menekülnie kellett, ekkor Franciaországba költözött, és haláláig ott élt.
Művészetének jelentőségét már életében is sokan felismerték. Solomon R. Guggenheim (1861–1949) amerikai üzletember és műgyűjtő, a róla elnevezett New York-i modern múzeum alapítója például 1929-től kezdve vásárolt rendszeresen a képeiből – később személyesen is jó barátságba kerültek –, úgyhogy végül másfélszáz Kandinszkij-képet mondhatott magáénak, illetve helyezett el múzeuma gyűjteményében.
1964-ben azonban az intézményt akkor kezelő alapítvány ezek közül ötven alkotást eladott a Sotheby’s egy aukcióján. Itt került egy amerikai magángyűjteménybe az az 1937-es Tensions calmées (mondjuk: Megnyugvó feszültségek) című festmény is, amely azóta soha sehol nem szerepelt nyilvánosan. Most viszont az akkor a képet megvásárló család több mint fél évszázad után újra a nyilvános műkereskedelembe adja: június 29-én a Sotheby’s londoni árverésén lehet majd versenybe szállni érte, méghozzá 18–25 millió fontos (7,366–10,231 milliárd forint) becsérték mellett. (A képet addig New Yorkban, Dubajban, Hongkongban és Tajpejben is bemutatják, mielőtt június 22-én megérkezik a brit fővárosba az árverésre.)
A másik most újra felbukkant Kandinszkij-kép egy 1927-ben festett akvarell, amelyet a művész 1933-ban magával vitt Párizsba, és haláláig magánál tartotta. 1949-ben viszont az özvegye eladta Rudolf Probst német műkereskedőnek – és ez az utolsó ismert információ a kép történetében. Ezután a Gebogene Spitzen (Ívelt csúcsok) című alkotás több mint hetven évre eltűnt, és mivel semmi nyoma nem volt sehol, még az is kérdéses volt, hogy esetleg időközben nem semmisült-e meg. Most viszont június 18-án Münchenben a Ketterer Kunst árverezőház aukcióján 250.000–350.000 eurós (86,6–121,2 millió forint) becsértékkel kínálják a minden bizonnyal komoly érdeklődést kiváltó alkotást.
Kandinszkij egyébként azért is érdekes alakja a műkereskedelem történetének, mert ő az az alkotó, aki egyetlen este ugyanazon az árverésen kétszer is megdöntötte saját korábbi aukciós rekord-árát. 2016 novemberében ugyanis a Christie’s New York-i árverésén 23.319.500 dollárért kelt el a Rigide et courbé (Merev és hajlított) című, 1935-ös vászna (amelyik egykor szintén Guggenheimé volt), ami így akkor a legdrágább Kandinszkij-munka lett.
2017 júniusában viszont a Sotheby’s londoni árverésén előbb a Murnau – Landschaft mit grünem Haus (Murnau – Táj zöld házzal) című 1909-es képe ért el 20.971.250 fontos árat (26,4 millió dollár), majd néhány perccel később az 1903-ban festett Bild mit weissen Linien (Kép fehér vonalakkal) című vászon 33.008.750 fontért (41.620.733 dollár; 11,615 milliárd forint) kelt el, és ezzel a mai napig is ez a művész legdrágábban elkelt munkája.
(1998-ban viszont egy magánüzlet keretében Ronald S. Lauder amerikai műgyűjtő is 40 millió dollárt fizetett a Composition V. című, 1911-ben készült Kandinszkij-festményért.)
