2021. november 26-án ünnepelte századik születésnapját Françoise Gilot. A Várfok Galéria egy nagyszabású, retrospektív jellegű kiállítással szeretne tisztelegni a művész munkássága előtt. A GILOT100 jubileumi tárlat része a Várfok Project Room Françoise-ról álmodom című kamara-kiállítása, mely a magyar származású művész, Rozsda Endre és a francia festő barátságát bemutató ékszerdoboz.
A nő, aki elhagyta Picassot, a festő, aki idén sorra dönti az aukciós rekordokat és a barát, akinek kapcsolata Rozsda Endrével elmondása szerint több volt, mint barátság, több mint szerelem – egy misztérium. Françoise Gilot és Rozsda Endre példaértékű ismeretsége a múlt tanúja, hatvan évet felölelő emberközeli művészettörténet.
1939. szeptember 3-án a fiatal Françoise Gilot édesanyjával ellátogat Bretagne-ba, egy ismerős házaspárhoz. Az ebédlő falán két, frissen vásárolt festmény függ: Rozsda Endre alkotásai. Bár pár napja tört ki a II. világháború, és Gilot-t nagyban foglalkoztatják az aktuális események, mégis a képek rögtön felkeltik érdeklődését. Vendéglátóik nem győzik dicsérni a fiatal, szokatlan megjelenésű Rozsda Endrét. A Magyarországról Franciaországba érkezett festő ekkor még csupán 25 éves, az elmondások alapján úgy néz ki, mint egy „bizánci Krisztus”.
A két művész csak pár évvel később, 1941-ben találkozik újra a Salon des Tuileries megnyitóján, ahol az egyoldalú csodálat valós ismeretséggé változik.
„Ettől a naptól datálódik a mi megingathatatlan barátságunk. Nem volt nap, hogy délelőtt el ne mentem volna a műtermébe dolgozni; délután pedig portrékat festett rólam.”
– emlékezik vissza Gilot egy életen át tartó barátság kezdeteire. A délelőtti közös munka során Rozsda bevezette a festőt az olajfestmények világába, ami művészetében meghatározónak bizonyult. 1967-68 között Rozsda több képet – többek között fotókat is – készített a művészről, majd 1977-ben közösen állítottak ki az Amerikai Egyesült Államokban, La Jollában és New Orleans-ban. Rozsda Endre 1999-ben hunyt el, pontosan első találkozásuk 60. évfordulóján.
A Várfok Project Roomban kiállított fotók, grafikák és festmények egy kivételével mind Rozsda Endre munkái. A festő-fényképész művészetének középpontjában az idő, és annak megragadhatatlan volta állt. Gilot irodalmi párhuzamként Proust: Az eltűnt idő nyomában című művét hasonlítja Rozsda festészetéhez. Az ikonikus „Rozsda-stílus”, a kaleidoszkópos szürrealizmus is ennek az álomszerű keresésnek az eredménye, érett kibontakozása.
Françoise Gilot nagy érzékletességgel fogalmazza meg, hogy Rozsda Endre művészete miért volt némileg zárt, nehezen megközelíthető.
„Nem mindenki léphet be Rozsda belső univerzumába, hamis bejáratok és hamis kijáratok találhatók ott,
el kell tudni viselni a zárt ajtókat és a látszatok halálát, hogy csatlakozhassunk a művészhez egy immár idő nélküli látásmódban, amelynek feltárására csak ritkán hív meg bennünket. Rozsda Endre olyan, mint a természet. Irtózik az ürességtől, szeret rejtőzködni: rajtunk múlik, hogy fel tudjuk-e fedezni és meg tudjuk-e látni az igazságot tükreinek szellemi játéka mögött.”
Pont az a csiklandós titokzatosság, amivel művészete elnyel minket ma, nehezítette megértését saját korában. Ezért is nevezte őt barátja, Gilot „festőknek alkotó festőnek” – más alkotókra volt szükség ahhoz, hogy kibontsák Rozsda művészetét a publikum számára.
Rozsda Endre művészetében könnyen felismerhető elemek a rétegek. Jól láthatóak festményein – a töredékekből pezsgő, harmonikus egésszé összekovácsolt álomdarabok lenyomatok, gesztusok és színek egyvelegei, melyek egymásra épülve szüntetik meg a teret és az időt. Ezek a rétegek figyelhetőek meg Rozsda fotográfiai munkásságában is.
Előszeretettel fényképez kirakatokat, vízfelszíneket – a tükröződés és az így kialakuló rétegek könnyen párhuzamba vonhatók festészetének rétegződésével.
Átvitt értelemben megjelenik mindez Rozsda Endre portréfotóin is: a festő kizárólag hozzá közel álló, számára érdekes és érzelmileg fontos személyekről készít arcképeket. Ebből adódik, hogy a portréfotókon érzelmi rétegek jelennek meg – izgalmas arcok, személyiségek külső kivetülései.
A tárlat helyet ad Françoise Gilot egyedülálló papírmunkájának, A kapocs (The Link) című, már-már „állításnak” nevezhető alkotásnak. Gilot egy munkájának elhelyezése Rozsda Endre művei között finoman csatolja vissza a tárlatot a Várfok Galériában megtekinthető életmű-kiállításhoz, a GILOT100 fantasztikus képanyagához, ahol a művésznő alkotásainak egyedülálló válogatásával találkozhatunk. Az ott kiállított munkák közül átemelt műben már korábban is gyönyörködhetett a Galéria közönsége, legutóbb a Családfák című, a Fesztivál Akadémiával együttműködésben készült kiállításon. A tárlat és a kurátori munka kontextusában a kép több, mint Gilot tehetségének bizonyítéka – súlyos és érzékeny szimbólum, a barátság és a szétszakíthatatlan kötelék jelképe.
A két festő barátsága egyedülálló. Kapcsolatuk alapja egy kölcsönös, szubtilis érzékenység – olyan jellegű empátia, amivel csupán két valódi művész képes egymás felé fordulni. Egy igazi barátság talán nyelvi kérdés is: Gilot értette Rozsda „képi mondatait”, felismerte azok alanyát, az idő törékeny és megragadhatatlan fogalmát. „Rozsda vásznainak, mielőtt a közönség előtt ragyognának, az őket óvó misztériummal együtt szükségük van arra, hogy más alkotók megfejtsék őket”. Françoise Gilot birtokában volt a más dimenziókban való látás képességének, így megtalálta az utat Rozsda atomjaira bontott kompozícióiban. Ott voltak egymásnak, így, bár belevesztek a művészetükbe, nem tévedtek el abban. Gilot barátsága úgy szolgálta Rozsdát, mint Thészeuszt Ariadné fonala: biztonsággal eredhetett az eltűnt idő nyomába a festészet labirintusában.
GILOT100
Françoise Gilot jubileumi kiállítás
Françoise-ról álmodom: Françoise Gilot és Rozsda Endre barátsága
Várfok Galéria & Várfok Project Room
2021.11.27.–2022.01.29.
A kiállítások 2021. november 27. és 2022. január 29. között tartanak nyitva, keddtől szombatig 11-18 óra között látogathatóak. A járványügyi helyzetre való tekintettel aktuális tárlataink látogatása kizárólag maszkkal és védettségi igazolvánnyal lehetséges.
