Bősze Ádám nem szorul bemutatásra a klasszikus zene kedvelőinek körében. A méltán népszerű, a Bartók Rádióból és a Virtuózokból is jól ismert műsorvezető a Cziffra Fesztiválból is kiveszi a részét. Erről, Cziffrához fűződő viszonyáról, és a legendás zongoraművész kevésbé ismert levélírói szokásairól is érdekes dolgokat tudhattunk meg tőle.
– Ön lesz a hamarosan induló Cziffra Fesztivál programjainak a házigazdája. A hasonló felkéréseket komoly utánajárás, felkészülés követi, vagy az Ön esetében mindez rutinból megoldható?
– Bármilyen műsor alapos felkészülést igényel, ha más nem, a fesztivál minősége ezt mindenképp megköveteli. Viszont a munkámat segíti, ha a program szervezői elmondják, mit várnak tőlem.
Ebből és az én egyéni improvizációmból születik meg aztán a végeredmény.
– Érzelmileg tud kötődni a Cziffra Fesztiválhoz?
– Egyrészt azért áll hozzám közel, mert rendkívül tisztelem Balázs Jánosban, hogy a saját karrierjének építése mellett időt és energiát szán a nagy előd, esetünkben Cziffra György emlékének ápolására, ráadásul egy ennyire komoly fesztivállal. Másrészt Cziffra György mindig is különleges volt számomra, egyedi, senkivel össze nem téveszthető játékmódjáért rajongok.
– Ön szerint a jelenlegi fesztivál életképes, komoly hagyománnyá válhat?
– Úgy gondolom, hogy amíg energia van mögötte, a fesztivál fenn tud maradni. Elsődlegesen Balázs János energiája, odaadása és alázata kell hozzá, ami a fesztivált is életre hívta. Jelen pillanatban az esemény a bevezetés szintjén van, bár már most egyértelműen szilárd alapokon áll. Idővel a Cziffra Fesztivál a budapesti kulturális élet egyik vezető eseményévé nőheti ki magát, minden esélye megvan rá, hogy ez sikerüljön.
– Fel tudná idézni, mikor hallott először Cziffráról?
– Pontosan nem tudom, hogy mikor hallottam róla először, azonban jól emlékszem, hogy amikor az 1986-os Liszt-centenárium keretein belül Cziffra zongorázott az Esztergomi bazilikában, nagyon nagy hatást tett rám. Maradandó élménnyé vált, ettől fogva tudom igazán, milyen nagy művész is volt.
– Említette, hogy műsorvezetőként improvizálnia kell, tehát egyfajta közös vonás felfedezhető fel Ön és Cziffra között.
– Jólesik a párhuzam, és valóban, szeretem az improvizációra bízni magam. Nagyon jó Cziffra fényében megjelenni, azonban
kettőnk nagysága egy mondatba sem tehető, nemhogy összemérhető lenne.
– Zenei antikváriumot működtet. Valaha került, ha átmenetileg is, Cziffra-jegyzet, vagy hozzá kapcsolható dokumentum a gyűjteményébe?
– Életem egyik első nagy vásárlása egy Cziffrának tulajdonított, kötetnyi levél volt. Emlékszem, egy gyűjtőtől vásároltam a kéziratokat nem kevés pénzért.
Rá két évvel ért a hidegzuhany:
kiderült, a leveleket nem Cziffra, hanem a felesége írta. Tehát antikváriusi pályám első, némi iróniával fogalmazzunk így, anyagi bukása Cziffra György nevéhez fűződik. Ettől függetlenül azt is megtudtam, hogy Cziffra nem nagyon szeretett levelet írni,
ezért mindig a felesége vállalkozott a „mostoha feladatra”.
Azóta már volt az antikváriumban Cziffra-dedikáció, lemezaláírás, ajánlás. Nagyjából egy éve tettem félre Cziffra-relikviákat Balázs Jánosnak, tudtam, aligha lehetnének jobb helyen.
– Cziffra több neves színpadon lépett fel világszerte. Tudna választani, hogy melyik koncertjét konferálta volna fel, kísérte volna végig, mint műsorvezető?
Tudjon meg még több érdekességet a közelgő Cziffra Fesztiválról ide kattintva.
– Nehéz kérdés, a választáshoz nem ártana Cziffra szinte összes koncertjét ismernem.
– Hadd segítsek. 1956. október 22. este, Cziffra Bartók II. zongoraversenyét zongorázza.
– Ha annak a koncertnek részese, ráadásul aktív részese lehettem volna, valószínűleg bekerülök a magyar zenetörténetbe, így erről már alighanem lemaradok.
