A salzburgi Szent Péter bencés főapátság szinte város a városban: apátsági épület, templom, temető – mellette szintén kora-középkori eredetű pékség malomkerékkel és pincészet, étteremmel, amelyek egykor szintén az apátsághoz tartoztak mint a kolostori élet fontos kiegészítői.
Jártunk már a bloggal itt, a csodálatos fekvésű temetőben. Akkor ígértem, hogy az apátsági templomot is sorra kerítem, mert rendkívül érdekes zenei vonatkozásai vannak. Így ma ide látogatunk.
Mint már a múltkor írtam, ez az egyetlen férfikolostor német nyelvterületen, amely a VII. század óta fennáll. 696-ban alapította a később szentté avatott Franke Rupert. Jelentősége hatalmas: ebből a kolostorból nőtt ki Salzburg városa, amelynek létezését ezért 696-tól számítják.
Maga a kolostor a legelső pillanatoktól itt, a Mönchsberg sziklái alatt meghúzódó árnyas téren állt és áll ma is. A két négyzetes udvart körülölelő főépületet a gótika virágzása idején többször bővítették, később barokkizálták. A templom ma Salzburg egyetlen román stílusú temploma.
Persze nem úszta meg, hogy az átépítések, bővítések során későbbi stílusok ne keveredjenek bele. Megcsodálhatjuk 1240-ből származó román kapuzatát és felismerhetjük a templombelső román formáit, az oltárok, a festmények, a díszítések azonban már barokk és rokokó stílusúak. Igaz, nyomokban láthatunk középkori freskómaradványokat is.
Maga az apátság egy évezreden át a környék szellemi-kulturális gyújtópontja volt, s ebben iskolája, a Peterschule játszott meghatározó szerepet mint a középkori német írásbeliség egyik bölcsője. Ebből adódóan szerepe a középkori zenei életben is fontos volt, s ez a további évszázadokban is megmaradt.
Három zeneszerzőre emlékezhetünk a templomba lépve: Michael Haydnra, Schubertre és Mozartra.
Michael Haydn
Michael Haydn (1737-1806) a nagy Joseph öccse. Ha Joseph Haydn nem lett volna akkora klasszis, ma Michaelt bizonyosan jobban értékelné a zenetörténet, mert ő is egészen kiváló zeneszerző volt, ám bátyja ragyogása háttérbe szorította. Ő bécsi tanulmányai után Nagyváradon volt püspöki muzsikus, majd még egész fiatalon, 26 éves korában Salzburgba költözött: hercegérseki udvari muzsikusnak, koncertmesternek és karmesternek szerződtették. Később a Dóm, és mellette a Szent Péter-templom zenei életének irányítója lett, s élete végéig Salzburgban maradt. Ott hunyt el 1806. augusztus 10-én, 68 éves korában. (Később meg fogjuk látogatni egykori otthonának hűlt helyét, mert van még sok érdekesség, amit annak kapcsán érdemes elmondani róla.)
Számos egyházi műve közül egyik legnagyobb remekművének az apátsági templom számára írt Rupert-miséjét tartják, ami természetesen a manapság is gyakori itteni hangversenyek egyik állandó műsordarabja.
A bloggernek is szerencséje volt egy évtizeddel ezelőtt ezt a művet meghallgatni Salzburgban éppen ebben a templomban, a lehető legautentikusabb helyen…
Már az apátsági temetőről szóló posztomban elmeséltem, mi a helyzet Michael Haydn nyughelyével. Ám a Szent Péter-templomban, az egyik oldalkápolnában is van emlékhelye: fehér fal előtti nagy fekete kereszt tövében egy emlékmű, rajta urna fekete márványból, mellette lant. Az emlékművön fekete márványtábla születésének, illetve halálának dátumával.
Halála után másfél évtizeddel, 1821-ben állították. Szent Rupert sírjával szemben helyezték el, ami akkor nagyon nagy megtiszteltetést jelentett. A szent azóta már nem itt nyugszik, földi maradványait átvitték a Dómba, de a sír megvan, örökmécses ég benne. Ez lehet a tájékozódási pontunk, hogy ráleljünk a hatalmas templomban. De mellékelek egy alaprajzot is, ahol megjelöltem a pontos helyet.
Franz Schubert
Ha a látogató megáll az emlékmű előtt, pontosan ugyanazon a helyen áll, ahol 1825 szeptemberében Franz Schubert… Schubert nagy tisztelője volt az ifjabb Haydnnak, zenéjére is hatással voltak művei. Amikor 1825-ben nagy utazást tett barátjával, Vogl kamaraénekessel, Salzburgban első dolga volt, hogy ezt a templomot meglátogassa. Ferdinand testvérének szeptember 12-én keltezett útibeszámolójában egy nagyon érdekes dolgot említett róla. Olvassunk bele:
Ott az urnában helyezték el Michael Haydn koponyáját. Úgy éreztem, hogy ebből az urnából a Te világos szellemed árad ki felém, Te jó öreg Haydn! Ha nem is lehetek oly kiegyensúlyozott és tiszta fejű ember, mint amilyen Te voltál, bizonyára nincsen e földön senki, aki Téged oly bensőségesen nagyra becsülne, mint én! Nehéz könnycsepp szaladt le szememről, és tovább haladtunk.
Hogy Michael Haydn koponyája valóban az urnában van-e, nem találtam nyomát az irodalomban. Azért érdemes elgondolkodni: Schubert alig néhány évvel az emlékmű felállítása után járt itt, első kézből kaphatott a helyszínen információkat, úgyhogy nagyon is elképzelhető.
De akárhogyan is van, mindenképpen szép zenetörténeti pillanat, amikor Schubert meghatódik Michael Haydn emlékművénél…
Wolfgang Amadeus Mozart
A harmadik zeneszerző, aki az apátsági templomhoz kapcsolódik, természetesen nem lehet más, mint Wolfgang Amadeus Mozart. Bár neki salzburgi ifjúságában fő temploma a Dóm volt, ahol maga is orgonistaként működött (így apjával együtt jól ismerte Michael Haydnt), de ehhez a templomhoz is, gyerekkora óta voltak kapcsolatai .
13 éves volt, amikor háziuruk (a Getreidegasse-i szülőház tulajdonosa) fiának, aki nála tíz évvel idősebb, de közeli barátja volt, misét komponált abból az alkalomból, hogy a Szent Péter apátságban pappá szentelték. Kajetán Rupert Hagenauer szerzetesi névként a Dominicust vette fel, ezért ez a mise a Mozart irodalomban ugyanezt a nevet viseli (K 66, C-dúr). A darabot akkor Leopold papa vezényelte el.
Van még egy Mozart-mű, ami ehhez a templomhoz kötődik: a híres c-moll mise (K 427/417a). Ez már az érett Mozart egyik legnagyobb, legbensőségesebb, nem teljesen befejezett műve, amely itt hangzott fel először, a szerző vezényletével, s felesége, Konstanze énekelte az első szoprán szólamát.
Már volt róla többször szó itt a blogban is, hogy Leopold papa mennyire ellenezte fia házasságát. Wolfgang igyekezett elsimítani a konfliktust, ezért első gyermekük születése után Konstanzéval Bécsből hazautazott Salzburgba, hogy apjának és nővérének bemutassa feleségét. Azért is rendezhette meg új miséje bemutatóját szülővárosában, hogy apja előtt bizonyítsa, felesége nem méltatlan hozzá, hiszen komoly énekesnőt igényel az első szoprán szólama… (Konstanze ugyan nem volt hivatásos énekes, ám zenész családban nőtt fel, két testvére a kor híres énekesnője lett, bizonyosan neki is lehetett hangja és zenei tudása). Ám a családi béke nem állt helyre, Leopold és Nannerl továbbra is elutasítóan viselkedtek Konstanzéval… Nem hatotta meg őket a szinte földöntúlian szép zene sem, amelyet a nagy zenetörténész, Maynard Solomon így jellemez monográfiájában:
Ha a legfőbb cél, a családi megbékélés nem következett is be, a c-moll mise mindenesetre teljes sikerrel tanúsítja alkotója hitét, kifejezi vallási odaadását, felesége iránt érzett szerelmét, és nagyszabású hálaadó imának tekinthető Isten ajándékáért, a saját családért.
A történet azért is szomorú, mert amikor a művet komponálta, Mozart boldog volt, mint első gyermekes édesapa, ám mire eljött a bemutató, a kisfiú pár hónaposan meghalt…
Michael Haydn Rupert-miséje mellett Mozart c-moll miséje is gyakran felhangzik az autentikus helyszínen. Salzburgban turistáskodók figyeljenek oda, ingyenes koncerteket is szoktak tartani!
Források:
Szent Péter Főapátság honlapja
Fábián László: Franz Schubert életének krónikája. Zeneműkiadó, 1966
Solomon, Maynard: Mozart. Park kiadó, 2006
Reischenböck, Horst Erwin: Die Mozarts in Salzburg. Auf der Spur des Genius loci. Salzburg, 2016
