Történelmi dokumentumfilm készült egy rendkívüli asszonyról, báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Caroláról A maga természete szerint és szabadon címmel. A film erdélyi bemutatókörútjának székelyudvarhelyi állomásán Szebeni Zsuzsa színháztörténésszel, a Carola Egyesület elnökével beszélgetett a Kultúra.hu.
– Amikor 2010-ben a budapesti Országos Színháztörténeti Múzeum munkatársaként megszervezted az első Bánffy-kiállítást, megemlítetted, hogy a gróf múzsája, Szilvássy Carola életpályáját szinte még Bánffyénál is izgalmasabbnak tartod. Miért kezdett érdekelni a személye?
– Korábban is hallottam róla, a személyiségéről, de levéltári dokumentumokban csak 2003 körül találkoztam a nevével. Bánffy Miklós hagyatékának dokumentumai az ő életének körvonalait is megrajzolják. Klasszikus arisztokrata neveltetése és műveltsége arra is predesztinálhatta volna, hogy illemtudó, szabálykövető legyen, de nem így alakult, és én izgalmasnak találtam a makacsságát, a modern szemléletét, a közvéleményre mit sem hederítő önállóságát.
– Nyolc éve létrehoztátok a Carola Egyesületet, amely a múlt feltárását, bemutatását szorgalmazza és támogatja. Az alapítók a film alkotói: Molnár-Bánffy Kata kommunikációs szakember a produceri munkában, Ugron Zsolna a forgatókönyvírásban vállalt szerepet, te szakértőként vettél részt a forgatáson. Volt abban tudatosság, hogy az erős nőről nők készítenek filmet?
– Nem volt tudatos, és csak akkor szembesültünk ezzel igazán, amikor a bemutatón, az Uránia színpadán egymás mellett ültünk: Bánffy Kata és Ugron Zsolna mellett ott volt Bertha Lívia rendező és a színészek felkészítésében szerepet vállaló Farkas Adrienne újságíró is. De volt köztünk férfi is, és Szepesi Dávid operatőr szakmai elképzeléseit mindannyian tiszteletben tartottunk. A női együttműködés ritka példájaként éltem meg a munkát. Tulajdonképpen a barátságunkból született ez a film.
– A Carola Egyesület első lépéseként felkutattátok és rendbe tettétek Szilvássy Carola sírját a Házsongárdi temetőben. Már akkor eldöntöttétek, hogy film is készül majd az élettörténetéről?
– Nem. Akkor az ő és más kiemelkedő erdélyi személyiségek veszélybe került hagyatékainak megőrzése volt a cél, és azon dolgoztunk, hogy Carola emlékét elevenné tegyük. Bánffy Kata ötlete volt a filmkészítés. Én voltam a legtartózkodóbb, hiszen a Carola-könyv (Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola: Kendőzetlen feljegyzések Kolozsvárról – A szerk.) előkészítése után már tudtam, hogyan állunk az írásos és a fotódokumentumok összegyűjtésével. Ha rajtam múlott volna, csak minden létező információ feltárása után vágtam volna bele a filmbe. (…)
Az interjú teljes terjedelmében ide kattintva olvasható.
