Mekkora művészet már utánozni valamit, és azt originálisként pénzzé tenni (pl. stream)?! Mondjuk az az ökör, aki Spotify-on vagy Apple Musicon Maja Spencerre kattint.
Ám persze de talán netán bizonyára van olyan, akinek az tetszik, ha mindenféle belső művészeti átélés, semmiféle alkotói érzést nem belefejtve, csupánilag valamike utánzás nyújt értéket — és ez sem megvetendő.
Na, utóbbiak számára pont ideális mai Szomorú, hisz dalrakattintók egészen zseniális reprót kapnak az eredeti vasárnap-hangzásvilágból hivatkozott előadó által. Recseg a recc, zártak a hangzók, ondolált a frizurahang, kisfekete a közhelygönc. Nyalánknyit sem módosított billió holiday-i zenei alap nyújt biztonságos táncrudat a hárompluszperc önnönöröméhez orátornak, semmi vagabund sajátosság a recept itt. Fikkantható minden mellett mégis van varázsa lánynak, szuggesztív akármilyensége áttör az ötlettelen feldolgozásán.
Hosszan lehetne még ambivalenciázni e kontenten, de inkább ki-ki ízlésvilágára bízva eresztem kolumnanyilvánosság tengerére a dalt, értékelje mindenki saját szűrőjén megfelelőre azt.
