A régen Kirakodó, később sokáig Roosevelt, ma Széchenyi téren, az 1980-as évek elején felépült, jelenleg éppen fazonigazítás alatt álló szálloda helyén egykor Pest értékes, leginkább közszeretetben álló, és a benne lévő intézmények következtében is egyik legfontosabb épülete, a Lloyd-palota állt.
Hild József egyik legjelentősebb alkotásaként 1827 és 1830 között épült fel a Pesti Polgári Kereskedelmi Testület székházának. Dorottya utcai sarkán kávéház és vendéglő, a térre néző részen a Kereskedelmi Csarnok (Börse), a Duna felé pedig a Magyar Bank irodái helyezkedtek el. Díszes nagyterme a kor úgyszólván minden jelentősebb társadalmi megmozdulásának helyszínévé vált.
1853-tól a Kereskedelmi Társulat helyére a Pesti Lloyd Társulat került. 1861-től kezdve a Felsőház itt tartotta tanácskozásait. 1864-től elsőemeleti, híres üvegverandás termei a Deák-körnek adtak otthont, s mindezzel a Lloyd-palota a kereskedelem mellett Magyarország egyik legfontosabb politikai központja is lett. 1867-ben Erzsébet királyné is innét nézte, amint a koronázás után Ferenc József elvégzi a hagyományos négy kardvágást a koronázó dombon… Végül 1944-ig a Generali Biztosító Társulat használta a palotát.
Fennállása alatt két alkalommal érte súlyos kár: az 1838-as nagy árvizet ugyan sértetlenül vészelte át, de 1849-ben Hentzi ágyúi súlyos károkat okoztak benne. Helyreállítása azonban már 1850-ben megtörtént. Nem így csaknem száz évvel később: 1944/45-ben szintén komolyan megrongálódott, és – bár építész szakemberek szerint még meg lehetett volna menteni, hiszen főleg a tetőzete rongálódott, semmisült meg – 1948 nyarán lebontották. Helyére 1980-ban kezdték építeni az Átrium szállodát, amely később a Sofitel nevet kapta.
Az egykori szép klasszicista palota 1830 és 1859 között a régi Pest kulturális és társas életének is jeles színhelye volt. Széchenyi István javaslatára ugyanis 1830-ban a Dorottya utcai Vogel-féle házból ide, az első emeletre költözött az 1827-ben általa megalapított Nemzeti Casino, s itt működött 1859-ig. Maga Széchenyi is a palotában lakott az 1830-as évek első felében.
A Casino létesítésével Széchenyi alkalmat kívánt teremteni a nemesség rendszeres eszmecseréjének, kulturált szórakozásának. Célul tűzte ki a magyar nyelv használatának szorgalmazását, a kultúra és a művészetek támogatását. A társulás különösen 1848-ig fejtett ki ezen a téren rendkívül elismerésreméltó tevékenységet, ami vonatkozik a zene pártolására is (később kicsit belemerevedtek a szerepükbe, de az első korszakban még nyitottak voltak a művelt polgárság felé).
Termeiben rendszeresen tartottak – elsősorban kamarazenei jellegű – hangversenyeket. A legelső koncertet 1834. február 16-án rendezték, a Táborszky-vonósnégyes egy Haydn- és egy Beethoven-vonósnégyest játszott. Ők állandó szereplői lettek a kaszinó koncertjeinek. Az első alkalomról így számolt be a Honművész:
„A’ pompás teremben igen jól hangzott a’muzsika, ’s valamint az élénk részvéttel viseltetett hallgatóság hálával ismeré el ezen intézet mivelt lelkű alapitójának szép tettét, úgy örömmel tekinte mindenki a’jövendőbe, melly ezen rég óhajtott intézetből festendő több meglepő gyümölcsökkel kecsegteti már is Budapestnek műbarátit.”
E hangversenyek rendezésében különösen sokat buzgólkodott Rosty Albert Békés megyei főjegyző, majd másod-alispán. Maga is kitűnő műkedvelő muzsikus volt; ifjan Bécsben iskolatársa, Brunszvik Ferenc révén Beethovennel is találkozott. Még Gyuláról ismerte az Erkel családot. Amikor hírét vette, hogy az időközben muzsikussá érett Erkel Ferenc, aki annakidején gyermekként az ő gyulai házikoncertjein lapozott kottát, két állomáshelye között átutazóban Pestre érkezett, lehetővé tette a Casinóban zongoraművészi bemutatkozását.
A huszonnégy éves Erkel 1834. május 4-i koncertjéről így írt a Honművész:
„Kalkbrenner 93 ik szerzeményét (Grande Marche ’s a’t.) quintett.kiséret mellett (violonnal) fortepianón ritka ügyességgel , mind a’ jobb mind a’ bal kéznek egy’irányos fürgeségével játszá a’ Kolosvárról jött s éppen Pesten keresztül utazó, Békés-Gyulán született, hazánkfija, ’s klavirtanitó, Erkel Ferencz ur. Valamint jeles előadását méltán megtapsoltuk, úgy méltán s kétszeresen örülhettünk , hogy ezen érdekes intézetünk megismerteté velünk olly honi s tisztán magyarul beszélő hangász-művészt, kiben méltán büszkék lehetünk, annyival inkább, mivel ő csupán magyar és erdély országban tökéletesité magát remek játszóvá.”
Erkel személye és tehetsége annyira megnyerte a Casino vezetőinek tetszését, hogy neve csakhamar sűrűn felbukkant az intézmény hangversenyeinek műsorán – annál is inkább, mert 1835-ben Pesten telepedett le.
Így jellemezte ezt a korszakot id. Ábrányi Kornél, Erkel első életrajzírója:
„1837-ben a magyarországi zeneélet … a nemzeti színház megnyílta után mind nagyobb arányokat öltött. … A nemzeti kaszinó termében rendes heti koncertek tartattak, helybeli vagy vendég-művészek közreműködése mellett. Az utazó virtuózok már akkor sűrűbben kezdtek lerándulni Pestre is, hol néha hetekig is megragadtak. Pesten a gr. Széchenyi István által alapított s az ő fennkölt szellemétől irányított nemzeti kaszinó járt elől a jó példával. Termeiben minden vasárnap a legkomolyabb irányu zeneelőadások tartattak meghivók mellett, melyekben a társadalom szine-java vett részt s nem egyszer a főrangu műkedvelő körök képviselői is közreműködtek. Erkel Ferenc majd mindenikben részt vett pedig mint magánjátszó s a klasszikus zenetermékek magyarázója. Minden Pestre jött hirneves virtuóz itt érintkezett a főváros elit-világával s minden fővárosi művész ambiciójához tartozott, e zenematinékon magát aklimatizálni.”
Erkel kísérte 1837-es pesti koncertjein a 17 éves Henry Vieuxtemps francia hegedűművészt és zeneszerzőt, aki a kaszinó mellett fellépett a Vigadóban, a Pesti Magyar, illetve Német Színházban is. Erkel mellett, illetve leggyakrabban vele együtt muzsikáltak itt a kor kimagasló magyar előadóművészei is. 1835. június 7-én, a Pesti Magyar Színház alapkőletételének napján Erkel Dérynét kísérte, aki áriát énekelt Herold: Zampa című operájából.
A Honművész a következőképpen méltatta a koncert jelentőségét:
„Legelőször hangzottak e’ nemzeti intézetben mai napon a magyar ajkakból zengő magyar hangok.”
1839. március 17-én a Nemzeti Casinóban lépett fel először – mint nyolcéves csodagyermek – Joachim József hegedűművész. Nem önálló koncertje volt ez még, hanem egy vegyes műsorban működött közre: mesterével, a lengyel Stanisław Serwaczyńskivel, aki akkoriban a pesti Nemzeti Színház zenekarának koncertmestere volt, egy azóta elfeledett német zeneszerző, Friedrich Eck kettősversenyét játszotta. De a közönség és a Honművész kritikusa így is meglátta benne a jövő nagy hegedűsét:
„Eck Fridr. kettős versenye két hegedűvel játszák ötös kiséret mellett a’ jeles Servaczynski Szaniszló és 8 esztendős tanítványa Joachim József. Ez utóbbi csudagyermekről egyebet nem mondhatunk, mint hogy benne valóságos csudát láttunk, ’s hallottunk. Előadása, pontos tisztasága, ’s a’ nehézségekkel megvívása, tactus-szilárdsága annyira elragadá a’ hallgatókat, hogy a’ tapsok egyre hangozván, belőle mindenki második Vieuxtemps-ot, Paganinit, Ole Bulit jövendölt.”
Itt jegyezzük meg, hogy az ezt az eseményt megörökítő emléktábla rossz helyen van a Dorottya utca 5. számú épületen, hiszen onnét a Casino már 1831-ben ideköltözött!
1835. november 1-jén Erkel itt mutatta be az akkor még nálunk teljesen ismeretlen Chopin e-moll zongoraversenyét – kissé redukált kísérettel, de az esemény jelzi, hogy Erkel Pest-Budáról is mennyire figyelemmel kísérte a nemzetközi zenei életet, és milyen biztosan fedezte fel az értéket. A Honművész így referált:
„Ezen itt még nem hallatott ’s uj ízléssel készült hangmű nemcsak belső kellemes mineműségére hanem igen helyes előadatására nézve is köz tetszést nyert, ’s Erkel urat, mint egyik legjelesebb fortepianistánkat, ki a’ művészi és érzékeny játszás párosításának tudományát olly nagy mértékben sajátjává tudja tenni, örömmel jutalmazák tapsaikkal a’ válogatott műértő hallgatók.” (Honművész 1835/89)
S idézzünk fel még egy, más szempontból érdekes itteni hangversenyt, amelyet 1850. március 10-én jótékony céllal (árvízkárosultak megsegítésére) rendezett a Pest-Budai Hangász Egyesület zeneiskolája. A hosszú és egészen vegyes műsorban növendékek mellett híres operaénekesek is felléptek: Hollósy Kornélia, Füredi Mihály és Stéger Ferenc. A koncert vége felé Füredi, a kor híres baritonja Petőfi versének műdal-változatát énekelte:
Rég veri már a magyart a teremtő,
Azt sem tudja: milyen lesz a jövendő…
Alig fél évvel Arad után a közönség zajos tetszésnyilvánítása szinte politikai tüntetésszámba ment, s közben a nézőtéren ott ült segédtisztjeivel Haynau táborszernagy, akkor még Magyarország katonai kormányzója, aki igencsak érdeklődött, mi a dal tartalma…
Hangversenyek mellett a kaszinó ideköltözésének kezdete óta bálokat, banketteket is rendeztek itt. 1839/40-es pesti látogatásakor itt (is) ünnepelték Liszt Ferencet: december 29-én az arisztokrácia adott számára bankettet, ezt viszonozva január 2-án Liszt rendezett ugyanitt vacsorát, január 9-én pedig főrangú hölgyek hívták meg ide fényes táncestélyre. Ez az est arról is nevezetessé vált, hogy a Nemzeti Casinóban ekkor táncoltak először csárdást, ahogy a Honművész is megírta:
„Lakoma után magyar nóták zendültek meg, ’s a’ lelkesült társaság közül, mind a’ nőnemből mind a’ fiatal férfiakéból, többen vállalkoztak a’ magyar táncz eljárására, mi élénk tapsokkal fogadtatott. Liszt ur a’ legzajobb tapsolóknak egyike volt, ’s örvendni látszott, hogy ő e tekintetben is uj epochát támaszta pesti mulatságainkban, mert nemzeti casinónk lététől óta ma járták el ott legelőször a’ nemzeti magyar tánczot.”
Ünnepelték itt banketten 1844-ben a világhírű táncosnőt, Elssler Fannyt. Hector Berlioz is megfordult itt: 1846-ban ugyanis Pesten járt mint karmester (erre a vendégszereplésére hangszerelte meg az utolsó pillanatban Rákóczi-indulóját, amelyet el is vezényelt a Nemzeti Színházban). Pesti tartózkodásának idejére esett a Casino Deák Ferenc tiszteletére rendezett lakomája, amelyre őt is meghívták. Hallotta beszélni Deákot, amint a köszöntésekre válaszolt, ezt fel is jegyezte naplójában. És még nagyon sok eseményt lehetne sorolni ezekből az évtizedekből…
A Casino 1859-ig bérelte a Lloyd-palota első emeletét, ekkor átköltöztek a Cziráky-palotába (V. Kossuth Lajos utca 5.), amelyet később meg is vásároltak.
Források:
- Rados Jenő: Hild József, Pest nagy építőjének életműve. Akadémiai Kiadó, 1958
- Sebestyén Ede: Buda és Pest nagy hangversenyei a XIX. sz. első felében. Bp. 1941
- Pápaszem: Százéves a Lloyd-épület. = Magyar Hírlap 1928. szept. 12.
- Németh Amadé: Erkel Ferenc életének krónikája. Zeneműkiadó, 1973
- Breuer János: Variációk hangversenyteremre. = Muzsika 1995. 4.
- Dömötör Zsuzsa – Kovács Mária – Sziklavári Károly: Liszt Ferenc utazásai a reformkori Magyarországon. Eötvös József Könyvkiadó, 2015
- Id. Ábrányi Kornél: Erkel Ferenc élete és működése. Schunda, 1881
- Gundel Imre – Harmath Judit: A vendéglátás emlékei. Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1979
- Erkel Ferenc emlékkönyv. Pátria, 1910.
- Móra Gábor: Erkel F életének fővárosi éveiből. = Zeneszó 1993. 3.
