A német zeneszerző-tanár, Koessler János 1882-ben költözött Budapestre. Liszt Ferenc ajánlásra került a Zeneakadémiára, ahol orgonát tanított, majd 1883-tól zeneszerzést. Egész magyar orgonista és zeneszerző nemzedéket nevelt.
Koessler János 1853. január 1-én született Waldeckben és 1926. május 23-án hunyt el Ansbachban
Tanítványai voltak a zeneszerzők között: Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő, Kálmán Imre, Szirmai Albert, Weiner Leó. Híres orgonisták: Antalffy Zsíross Dezső, Hammerschlag János, Zalánfy Aladár. Részt vett a hangversenyéletben, Liszt Ferenc műveit és magyar kórusműveket vezényelt. Bár 1908-ban nyugdíjba vonult, 1920-ban visszahívták, még öt éven át tanított zeneszerzést.
Csáth Géza Koessler János tanári jelentőségét így látta: „Minden növendékét megbecsülte és respektálta. Nem oktrojált reájuk meggyőződést és nem rakott soha gátakat az iskola nevében fantáziájuk elé…
még soha zenepedagógus ennyi kiváló tanítványt nem nevelt, mint Koessler János…
Jadassohn, a múlt század kiváló zeneszerző nevelője egész életében csak egyetlen nagyszabású tehetséget tudott kitenyészteni, s ez Grieg volt. A bécsi és prágai Zeneakadémiáról hosszú idők óta nem került ki ember, aki valami igazán új dolgot tudott volna mondani. Koessler János pedig fölnevelte Dohnányit, Buttykayt, Bartókot, Kodályt, Vándor-Weinert, Antalffy-Zsíross Dezsőt… Az ő tanítványa volt Siklós, aki mint teoretikus vált ki, Lányi Ernő, aki a férfikarstílust reformálta, Kálmán Imre, Szirmai Albert és Jacobi Viktor, akik operettben, dalban és a könnyű kupléban adtak meglepő újságokat…konstatáljuk a tényt, hogy kiépítették – észrevétlenül, de végképp – a magyar műzenét. Ez elegendő, hogy Koessler János nevét mindörökre azok közé a nevek közé írjuk, akiknek kultúránk a legtöbbet köszönhet.”
Nyugdíjazásakor méltatásában olvashatjuk: „Tanári működésének ideje összeesik hazai zeneművészetünk tanuló éveivel, s ama nagy tanítómesterek között, akik nemzeti kultúránk fejlődését céltudatos tevékenységgel irányították s magas színvonalra emelni igyekeztek, bizonyára a legkiválóbbak egyike volt ő. A zeneakadémia rendszeres működésének csaknem kezdetén jött közénk Koessler, s csakhamar átvette az ifjú zeneszerző nemzedék vezetését […]
tanítványai rajongtak érte, s bár tehetséget adni neki sem állt módjában, de aki tőle tanult, az alaposan elsajátította a zeneszerzés tudását
s nemcsak biztos alapot, komoly irányt nyert általa, de egyúttal átörökölte tőle őszinte lelkesedését és művészetének igaz szeretetét.”
(Az életrajz forrása: LFZE)
