A BMC Records gondozásában került a boltokba két dupla album, amelyeken a Végh-kvartett előadásában még soha ki nem adott művek hallhatók.
Sok kiváló kamarazenésszel játszottam együtt. Pablo Casalsszal 10 éven át, Rudolf Serkinnel, Mieczysław Horszowskival, és kapcsolatom ezekkel a nagy előadókkal formált engem. Nem azt mondom, hogy ezeket a nagy mestereket utánoztam volna. De sikerült megragadnom interpretációjuk szellemét és értelmét, és ez engem gazdagított. A ‚mindig tanulni vágyás’, a ‚mindig nyitottnak lenni’ hozzáállás az egész életemet végigkíséri – nyilatkozta egyszer Végh Sándor.
A művészt kezdettől fogva vonzotta a vonósnégyes műfaja. Szólistaként és kamarazenészként is voltak már jelentős sikerei bel- és külföldön egyaránt, az igazi elismertséget azonban az 1935-ben megalakult Új Magyar Vonósnégyes hozta meg számára, melynek 1938-ig volt tagja.
Új vonósnégyesét, a Végh-kvartettet 1940-ben alapította, bemutatkozó koncertjüket 1942 tavaszán tartották a Zeneakadémia Nagytermében, átütő sikerrel. Csodával határos módon a Végh-kvartett mind a négy tagja túlélte a háborút.
1946-ban jelentkeztek a Genfi Nemzetközi Zenei Versenyre, ahol a döntőben a zsűri egyhangúlag a nekik ítélte az első díjat; ez a győzelem indította el a Végh-kvartettet a világkarrier felé vezető úton. A négy, egyenként is kiváló művészegyéniség, Végh Sándor, Zöldy Sándor, Janzer György és Szabó Pál közel negyven évig játszott együtt, és a kamaraegyüttes mindvégig a zenei világ élvonalába tartozott.