Az UNESCO kulturális világörökségi listáján szereplő hagyományok közül a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében megrendezett PONT Fesztivál magyarországi és balkáni kincseket vonultat fel, melyek között két tradícionális román zenei és táncműfajjal ismerkedhetünk meg Balogh Kálmán világhírű cimbalomművész és a Fitos Dezső Társulat előadásában.
A Tavaszi Fesztivál háttéranyagai ide kattintva érhetők el.
Az UNESCO 1972-ben elfogadott Világörökség Egyezményének célja az emberiség kiemelkedő értékkel bíró kulturális és természeti örökségének megőrzése. A megállapodáshoz csatlakozó államok egyebek között kötelezettséget vállalnak arra, hogy a területükön fekvő világörökségi helyszíneket és szellemi értékeket óvják és megőrzik a későbbi generációk számára is.
A Kárpát-medence tradicionális kultúrájának számos kincse került már fel az UNESCO listájára, melyek között a kézművességtől a zenei és táncos hagyományokig szellemi örökségünk minden eleme megtalálható. A területi közelség ellenére azonban a velünk szomszédos országok értékeit általában kevéssé ismerjük behatóan, hiszen a hagyományos falusi kultúra mindenütt kiveszőben van a különféle gazdasági és társadalmi változások miatt, így annak szellemi termékei ma már nem képezik mindennapi tudásunkat. Ezeknek a zenei, táncos és képzőművészeti értékeknek a fennmaradásához azonban számos művész járul hozzá, akik magas szinten képesek átadni és közvetíteni e hagyományok valódi értékeit – nem csak a szakavatottak számára.
Balogh Kálmán neve már jól ismert a népzene, a világzene, a jazz, de még a klasszikus zene kedvelőinek körében is. Cimbalomjátéka számos hagyományos zenekultúrából táplálkozik, melyeket autentikus és átdolgozott formában is előad hangszerén – a lehető legmagasabb művészi szinten: briliáns technikai tudással, kifinomult ízléssel, magas fokú improvizációs készséggel, a különböző zenei irányzatok iránti olthatatlan kíváncsisággal és nyitottsággal, melynek köszönhetően a magyar népzene mellett más népek zenéjét is anyanyelvi szinten műveli.
Hangszeréből adódóan a román népzene különösen fontos részét képezi repertoárjának, amelyből az idei PONT Fesztivál színpadán kaphatunk ízelítőt.
Annak ellenére, hogy Balogh Kálmán híres cigányzenész család sarja, szülei mérnöknek szánták. Tizenegy éves korában azonban családjával egy alkalommal meglátogatta híres nagybátyját, Balogh Elemért cimbalmost, aki akkoriban a világot járta. A nagybácsi megmutatott egy bonyolult román dallamot unokaöccsének, aki 15 perc alatt megtanulta azt anélkül, hogy bármiféle zenei előtanulmánnyal rendelkezett volna. Ez az eset megváltoztatta Balogh Kálmán jövőre vonatkozó terveit.
„A zene a lélekről szól, a lélekről mesél. Sokfajta stílusú zene létezik, de a zene alapanyaga, a hangok rendszere, a hangok világa azonos. Már fiatal korom óta érdekelt, hogy mi adja egy-egy stílus jellegzetességét, eltérését, különbözőségét a másiktól…hogyan alkalmazkodjunk más-más feltételekhez, hogyan bújjunk más-más öltözetbe…”
Ezt vallja Balogh Kálmán, akinek játékában két, az UNESCO által a Világ Szellemi Kulturális Örökségei között nyilvántartott ősi román rítus, a dojna énekhagyománya és a căluş rítus kel életre a Várkert Bazár Rendezvénytermében, április 14-én.
A căluş rítus avagy kalusár a mai Romániában, Olténia és Munténia falvaiban, pünkösd ünnepén járt virtuóz táncos szokás, melyet a PONT Fesztiválon a Fitos Dezső Társulat mutat be a Balogh Kálmán által vezetett zenekar játékára. Az együttes a néptánc nyelvén, tánc- és látványszínházi formában, a Kárpát-medence gazdag és változatos tánckultúrájával teremt különleges színpadi előadásokat. A társulat vezetője, Fitos Dezső szándéka a tiszta forráshoz visszatérve, kortárs módon interpretálni néphagyományaink legszínesebb és leggazdagabb tárházát, az autentikus néptáncot.
Az általuk előadott kalusár jelentős hagyománnyal és sokrétű előzményekkel rendelkezik Kelet-Európa és a Balkán tradicionális férfitáncai között. A legénycsoportok látványos táncaihoz kapcsolódva a kalusár egészen máig megőrizte szertartásos jellegét, mely kapcsolatban áll a verbuválással és az egykori körtáncos szokásokkal, melyeknek középpontjában a termékenység és az avató rítusok álltak. A tánc avatási jellege mára már sokat szelídült, de rendkívüli sokszínűséggel és hitelességgel él a falvakban.
A dojna a román népművészet egyik legjellegzetesebb eleme. E rögtönzött, spontán, ünnepélyes egyszólamú lírai kántálást Románia szerte sokféle néven ismerik. Számos felvétel hallható a népzenei adatbázisokban, melyek bizonyítják e különleges hagyományos zenei műfaj díszességét és egyediségét. Doinát énekelni bárhol lehet: szabadban, otthon, munkahelyen, vagy virrasztáskor, de mindig szólisztikusan. Néha zenei kísérettel is előfordul, ilyenkor hagyományos furulyával, dudával vagy akár rögtönzött hangszerekkel együtt szólal meg és több regionális variánsa létezik.
A dojnában kifejezésre kerül az emberi lélek mélysége, de rávilágít a mindennapi élet témáira, a társadalmi feszültségekre is. Az egyes kántálók képessége szerinti érzelemmel és virtuozitással előadott dojna egyéni és közösségi szempontból is jelentős volt, hiszen mondanivalójával erősítette az összetartozás érzését.
E két román hagyományos zenei és táncos műfaj emocionális töltetét Balogh Kálmán és Fitos Dezső Társulata virtuóz és egyben átszellemült előadása is közvetíteni tudja, így lehetőségünk nyílik közelebb kerülni a román falusi kultúrához, annak legszebb elemei által.
