Mint az köztudott, az Opera társulata az idei évadban bejárta a fél világot: Székelyföld, Beregszász, Zágráb, Brno, Varsó, Pozsony, Prága, Saaremaa szigete és New York voltak a fő úticélok. A külhoni szereplések azonban nem új keletű kihívások az énekművészek és a muzsikusok életében.
Az Opera társulatának első külföldi vendégjátékára 1929 februárjában a bajor-magyar kapcsolatok erősítését szolgáló Magyar Héten került sor Nürnbergben. Ahogy a Magyar Királyi Operaház igazgatója, Radnai Miklós fogalmazta meg ünnepi beszédében:
Ritkán kínálkozik ilyen alkalom, amikor a minket összekötő barátságot és hűséges szövetséget a zene és ének nemes művészetével is elmélyíthetjük.
Az eseménysor egy nagyszabású kiállításmegnyitóval vette kezdetét, ahol magyar festményeket és plasztikai műveket láthattak az érdeklődők. Még aznap a régi városi színházban a Nemzeti Színház művészei Herczeg Ferenc Bizánc című drámáját adták elő. Másnap koszorúzás következett, február 26-án pedig Poldini Ede Farsangi lakodalom című vígoperájával mutatkozott be a dalszínház.
A Magyar Távirati Iroda beszámolója szerint a fellépés telt ház előtt zajlott, a közönség „fokozódó tetszéssel kísérte az előadást és sűrű tetszésnyilvánítással, tapssal ünnepelte a szereplőket, akik képességeik legjavát mutatták be. Berg Ottó igen ügyesen vezette a zenekart, kiváló precizitással szerepelt a kórus. Minden egyes felvonás után zúgó taps köszöntötte a művészeket.”
27-én Puccini Turandot című operáját adta elő a magyar társulat, az előadást Rékai Nándor vezényelte. A szűnni nem akaró tetszésnyilvánítás után a vendégművészek két óriási, piros-fehér-zöld szalaggal átkötött, aranyozott babérlevelekkel díszített babérkoszorút, és hóvirágcsokrokat kaptak. 28-án a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara aranyozta be a nürnbergi estét, koncertjük műsorán Dohnányi Ernő vezénylete alatt Bartók, Kodály, Dohnányi és Brahms művei, valamint két ráadásszám, köztük Berlioz Rákóczi-indulója is szerepelt.
A Magyar Hét nem maradt visszhangtalan: Budapesten utcanevek változtak, Nürnbergben pedig a repertoár. Itthon ugyanis a barátság jegyében az Ilka-utcát Nürnbergi-utcának, míg az István-útnak a Hermina út és Hungária út közötti szakaszát Ajtósi Dürer sornak nevezte el a Közmunkatanács. A nürnbergi társulat pedig március elején bemutatta Dohnányi Ernő A tenor című operáját, amelyről a német sajtó elismeréssel nyilatkozott.
Az énekeseket a balett-táncosok követték a vendégjátékok kacskaringós ösvényein. Az 1936-os bayreuthi Liszt Ferenc Emlékhéten az Operaház balettegyüttese a frissen felújított, barokk stílusú Markgräfliches Opernhausban lépett fel, két, Liszt-művekre koreografált balettel, a Pesti karnevállal és a Magyar ábrándokkal. A vendégjáték igazi szenzációja Liszt Szent Erzsébet legendájának szcenírozott előadása volt a Ludwig Siebert csarnokban, amihez Oláh Gusztáv új, vetített díszletet tervezett. S hogy merre vezettek tovább a művészek útjai? Nem sokára ez is kiderül!
A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.
