Az 1850 óta végzett amerikai népszámlálási adatok tanulmányozása után egy közgazdász arra a következtetésre jutott, hogy az átlagosan évi 10 000 dolláros teljes jövedelemmel rendelkező családokból származók körülbelül 2 százalékkal nagyobb valószínűséggel végeznek valamilyen kreatív vagy művészeti munkát, mint a kevésbé jó anyagi körülmények közt élők.
A Dél-Dániai Egyetem közgazdaságtan-professzora, Karol Jan Borowiecki tanulmánya egyértelműen kiszámítható módon bizonyítja azt, hogy a családi vagyon kulcsszerepet játszik a művészeti szakmák felvételének és fenntartásának valószínűségében. Borowiecki korábbi, gazdaságtörténeti kutatásai során híres művészek karrierjét vizsgálta 1850 és 2010 között összegyűjtött amerikai népszámlálási adatok alapján. Célja az volt, hogy felfedje a művészeti szférában tevékenykedők társadalmi mobilitásának irányát, az őket érintő faji és nemi egyenlőtlenségek változását, melyhez az egyén földrajzi elhelyezkedést és a társadalmi-gazdasági hátterét is figyelembe vette. Az eredmények összehasonlítási alapot adnak a művészek, például zenészek, zeneszerzők és a nem kreatív, azaz semmilyen művészeti ágban sem értintettek tanulmányozásában.
Különösen érdekes az az eredmény, mely szerint körülbelül 1890-től az amerikai nők aránya a férfiakéhoz viszonyítva – minden őket ért társadalmi akadályozás ellenére – magasabb a kreaítv foglalkozásokban, mint a nem kreatívnak nevezett területeken. „Ez megkérdőjelezi azt a hagyományos „bölcsességet”, miszerint a művészek túlnyomórészt mindig is férfiak voltak” – mondta Borowiecki. Az is egyértelművé vált, hogy a zenészek körében a nők jelenléte a legmagasabb, de ugyanígy van ez a képzőművészek és a színészek esetében is.
A tanulmány egyik nagy érdeme, hogy képes számszerűsíteni a családi jövedelem és a művészi karrier megkezdésének eshetőségét. Az eredmények azt mutatják, hogy a család pénzügyi támogatása fő tényező a művésszé válásban, legalábbis a művészi pályára lépésben. Borowiecki számításai szerint az évi 100 000 dollárral gazdálkodó családokból származók esetében kétszer akkora valószínűséggel lesz valakiből művész, mint az 50 000 dolláros bevételből élők tekintetében. Ez azt jelenti, hogy ha egy család jövedelme eléri az 1 millió dollárt, akkor annak egyes tagjai csaknem tízszer nagyobb eséllyel választanak kreatív szakmát. A háttérjövedelem jelentőségéből világossá válik, hogy a kisebbségben élő nemzetiségi illetve faji csoportok képviselőinek nagy része miért hagyja számításon kívül a művészeti szakmák lehetőségét.
A tanulmány alapján a zenészek köre a fajilag legvegyesebb kreatív csoport.
Az évek során az Egyesült Államok művészei és alkotói a két partvidék egyes városaiba tömörültek legnagyobb számban. New York vált az ország állandó kreatív csomópontjává, utána jön Boston, Chicago, Los Angeles, majd San Francisco. Az ezekhez a központokhoz való földrajzi közelség is sokban befolyásolja a művésszé válást, hiszen „nagyon fontos a más művészekkel vagy zenészekkel, összességében a kreatív személyekkel való interakció” – mondja a tanulmány szerzője. Ehhez persze nincs szükség nagyvárosra, csupán egy olyan helyre, ahol zajlanak az események.
A vizsgálat végeredményben azt is kimutatta, hogy az általános vélekedést és tapasztalatokat alátámasztva a kiugró kivételektől eltekintve a művészek átlagosan kevesebbet keresnek, mint az országos átlagjövedelem.
(Via Hyperallergic)
