A Portré következő, február 17-i adásában Bobby McFerrin pályafutásából szemezget. Hallhatjuk őt vezényelni, jazzt játszani és énekelni, szájával hangszert utánozni és azt is megtapasztalhatjuk, hogyan találkozik mindez a populáris műfajokkal.
Bobby McFerrin a legjobb példa arra a közhelyre, hogy igazából nem létezik más zene, csak jó és rossz. Az ő pályafutása az ékes bizonyíték arra, hogy igenis létezik átjárás különböző műfajok, stílusok között, sőt, ezeket az eleinte alig észrevehető átjárókat mi magunk is könnyen megtalálhatjuk, ha kellő nyitottsággal közelítünk a zenéhez.
Ehhez pedig elsősorban az kell, hogy lehetőleg nyugodjunk meg, ne idegeskedjünk és legyünk vidámak, ahogy ő maga is énekli legismertebb dalában. McFerrin nem csak elméletben hangoztatja ezt a már-már Monnty Pythonra hajazó bölcsességet, hanem koncertjein a gyakorlatban is alkalmazza, mégpedig nagy sikerrel. Az pedig, hogy a saját testét és a közönséget is bevonja a hangképzésbe, már csak hab a tortán.
A Papageno Rádió már mobilapplikáción is elérhető, amit androidra itt, iphone-ra pedig itt tudtok letölteni.
